Gondolom, te is szereted a kiflit, a kenyeret, a különböző péksüteményeket. Ezek mind lisztből készülnek, a liszt pedig finomra őrölt gabonamag. Nálunk legtöbbször búzából készül, de van rozs- és árpaliszt is. A rozs, az árpa, a búza mind-mind gabonafélék, a pázsitfüvekhez hasonló növények, de nem nyírják le, mint a füvet, hanem hagyják megnőni. Mert ha a gabona megnő, kalászokat hoz, a kalászokban pedig ott rejtőznek a magocskák, amelyeket lisztté lehet majd őrölni. Láttad már, hogy manapság hogyan aratják a gabonát? Hatalmas aratógépekkel, azaz kombájnokkal. Ezek a gépek a traktorokhoz hasonlítanak, de elöl van rajtuk egy hatalmas, pengékkel felszerelt, hengeres szerkezet, amely levágja és összegyűjti a gabonaszárakat.

A bibliai időkben persze még nem voltak ilyen gépek, hanem kézzel kellett levágni a gabonát. Ehhez sarlót használtak. Ez olyan, mint egy jó nagy konyhakés vagy kisebb kard, de félkörben meg van hajlítva a pengéje. Az arató fogott egy marokra való gabonát, levágta a száráról, majd a mögötte haladó asszonyok, lányok a levágott kalászokat kévébe kötötték. Persze aratás közben előfordult, hogy a kévékből kihullott néhány gabonaszár, vagy kipergett a gabonamag. Ám a gabona értékes, és Isten a törvényeiben rendelkezett arról, hogy ezek az elhullott magvak se menjenek kárba. A szegények, a nincstelenek és jövevények szedegethették össze az elhullott kalászokat és magvakat. Sőt, Isten azt is megparancsolta, hogy ne arassák le teljesen a mezőket, hogy tudjanak maguknak gyűjtögetni azok, akik rászorulnak.

Ilyen nincstelen és jövevény volt Ruth is. Az anyósával, Naomival Móábból érkezett Betlehembe, Naomi szülővárosába. Családjával Naomi az éhínség elől ment idegenbe, de a férje és fiai is mind meghaltak, csak az egyik menye, Ruth maradt vele. A két szegény özvegynek semmije sem volt, így Ruth kiment a mezőre kalászt szedni, ahol éppen árpát arattak. Mit sem sejtve Bóáz földjére ment. Ő rokona volt Naominak. Az aratás sem könnyű munka, de a kalászgyűjtögetés talán még nehezebb, hiszen egyesével kell fölszedegetni a gabonaszárakat vagy akár a magvakat a földről. De hiába volt nehéz a munka, Ruth egész nap megfeszítetten dolgozott. Feltűnt ez Bóáznak is, és megkérdezte a legénytől, az aratók felügyelőjétől:

– Ki ez a fiatalasszony? – A móábi fiatalasszony, aki Naomival tért vissza Móáb mezejéről – felelte a legény.

– Azt kérte, hadd szedegethessen és gyűjtögethessen a kévék között az aratók után. Talpon van reggeltől mostanáig, alig pihent egy keveset. Bóáz ekkor odalépett Ruthhoz, és így szólt hozzá:

– Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak a szolgáim nyomában! Tartsd szemmel a mezőt, mikor hol aratnak, és haladj a kévét kötő asszonyok után! Megparancsoltam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek (Ruth 2,8–9).

Ruth csodálkozva nézett Bóázra: – De hiszen én idegen vagyok… Miért vagy ilyen jó hozzám? – Mert te is jó voltál Naomihoz – válaszolta Bóáz.

– Elhagytad a szülőföldedet, a rokonaidat, az otthonodat, hogy Izráel földjére jöjj vele. Fizessen meg tetteidért az Úr, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni (Ruth 2,12).