„Magas” látogatók

Burjánzó divatszó a magas melléknév. „A természetes tehetség gyakran hozzájárul ahhoz, hogy túl magas vélemény alakuljon ki önmagáról”; „Magas a megfázásveszély, legyen óvatos”; „igyekeztek magas minőséget produkálni”; „a magas munkaintenzitás negatív hatással lehet a munkavállalók fizikai és pszichikai jóllétére”; „Kevés embernek sikerül ilyen magas eredmény elsőre!”; „magas termés várható búzából is”; „máskor is ellátogatunk az év során magas korú ismerőseinkhez” – halljuk a médiában, olvassuk az újságokban, internetes oldalakon. Csakhogy míg a magas hőmérséklet, magas láz, magas beosztás stb. mögött határozottan érzékelhető a mérőműszer, a skála szemléleti háttere, az idézett közlésekben a magas cserélhető hagyományos, pontos és tartalmas jelzőkre. Szabatosan: kedvező vélemény; nagy a megfázásveszély; kiváló minőség; nagy munkaintenzitás (hatékony munka); kiemelkedő eredmény; bő termés; éltes korú, szép korú, idős. (A negatív hatás helyett pedig pontosabb a kedvezőtlen hatás.)

„Arany Jánosnak magas hivatal jutott” – írja a sajtó. Aki ragaszkodik a magas jelzőhöz, ne a hivatalt, hanem a beosztást jelezze e szóval, utalva a ranglétrán elfoglalt helyre: Arany Jánosnak magas beosztás jutott a hivatalban. „Magas látogató érkezett” a tanszékre – olvasom egy folyóiratban. A logikai hézagot kitöltő szóhasználattal: magas rangú látogató. Pontatlan és még mulatságos is e szóhasználat, ha a „magas látogató” alacsony termetű…

Tudományos szövegekben is felbukkan, de nem pontos például a magas irodalom kifejezés sem. Az ezzel s a hasonló szerkezetekkel élők is gyakran idézőjelbe teszik: „magas irodalom”-ról vagy „magas” irodalomról beszélnek (utóbbi esetben az idézőjel suta, mert a beszélő szándéka ellenére pejoratív árnyalatot ad a szónak). Jobbak ezek: jó, nívós, színvonalas, minőségi irodalom; nagy, jelentős esztétikai értékű literatúra.