Főként elakadással küzdő gyermekek terápiáját vezeti, sőt játékos foglalkozásokat. A játék csupán a gyermekeket fejlesztheti, vagy a felnőttek életminőségében is hozhat jelentős változást?

Igen, mert nemcsak maga a tevékenység hozhat változást, hanem a játék érzelemvilága is. Az érzéseink nagyban meghatározzák a napunkat, a cselekedeteinket, ezért is tudja a játék az életminőségünket javítani. Szerezhetünk általa önismeretet, megélhetjük az együtt tevékenykedés örömét.

A munkácsi Bóbita Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központban gyermekeket lelkigondoz, azonban tartott már iskola-előkészítő foglalkozásokat is, manapság leginkább tomatisterápiát (zenés fejlesztést) végez.

Mivel logopédus kolléganőmmel ketten végezzük a szolgálatot, korábban sokszor nem volt szakmai hátterünk bizonyos esetek fejlesztéséhez, így Magyarországra küldtük őket célzott terápiára, például hogy összerendeződjön a páciens mozgása, vagy elinduljon a beszéde. Az utazás megterheli a családokat, sokan nem tudják vállalni. A központban nem érthetünk minden területhez, azonban a tomatisterápia sokféleképpen támogathatja a fejlődést: alapot ad a logopédiának, a mozgás-, a viselkedésterápiának, kicsit összerendezi a gyermek figyelmét, gondolkodását, érzelemvilágát. A páciens felvesz egy fejhallgatót, amelyből két órán keresztül a neki megfelelő beállításokkal szól a zene, eközben alhat, játszhat, rajzolhat, különböző kreatív tevékenységeket végezhet. A szoftver segítségével billenéseket idézek elő, ami elősegíti a hallás-összpontosítást. Az utóbbi időben több olyan gyermekkel találkoztam, akinél három-öt évesen még nem indult meg a beszédképzés. A terápia ezt is támogathatja. A hallott szót ejtjük ki, minden hangnak saját frekvenciája van, ezek között minimális az eltérés. Ha nincs kihegyezve rá a fülünk, vagy zaj vesz körül bennünket, nehezen halljuk meg, azonban felnőttként már következtetni tudunk az ismert szavakra, a gyermek viszont nem. A terápia ötödik napjában már kapunk visszajelzéseket a szülőktől: új szavakat mond a gyermek, jobban alszik, vagy a puffasztott kukoricán kívül egy új ételt is megkóstolt. Némely páciensünkkel szinte egy egész napot utazik a családtag a terápia kedvéért. A szülők látják a hatást, így én is.

Állatasszisztált foglalkozásokat is tart. Mira után Fügével is leteszi tavasszal a vizsgát. Hogyan hatott önre a felkészítésük és a közös munka?

A kutya együtt vizsgázik a gazdájával, akinek tudnia kell az ebet irányítani. Mira labrador, Füge vizsla. A vizsga nehéz, tizenhárom feladatból áll, minden eb felkészíthető rá egy év alatt, viszont nem mindig érdemes, mivel sérülhet a kapcsolat az állat és a gazdája között. Nevelésükkor én is sokat fejlődtem: határozottságot, összeszedettséget tanultam, továbbá azt, hogy nem érdemes szűken bánni az elismeréssel, a dicsérettel, és ne a rosszat tegyem szóvá, hanem a jót jutalmazzam. Ám a legfontosabb a következetesség, ezt a jellembeli hiányosságomat a négylábúak mellett fedeztem fel és pótoltam, a fejlődésem párhuzamosan hozta a kutyákét. Ezt is igyekszünk továbbadni – a gyermekeknek bátorságra, összeszedettségre van szükségük, amikor valamilyen trükköt kérnek Mirától, hiszen annak folyamata, sorrendje van, amelyet be kell tartani. Az eb a helytelenül kimondott vezényszót is megérti, ehhez kézjelekkel is segítem a kommunikációt, ha szükséges. Így a beszédhibás gyermeknek is lehet sikerélménye, aki amúgy nem szívesen szólal meg, mivel csúfolják az iskolában, hiszen az ő parancsszavaira is „hallgat” a kutyus.

A lelkigondozás, tomatisterápia, iskola-előkészítés, állatasszisztált foglalkozás közül melyik áll önhöz a legközelebb?

A tomatis, mivel ebben a többi területet is érintjük. A terápiára többször beviszem a kutyust, a gyermeknek a fejhallgatóból szól a zene, közben simogatja az állatot, vagy csendben trükköket kérünk tőle, és mivel a szülő is jelen van, olykor segítő beszélgetést folytatunk.