Régi-új hagyomány a vándorbölcső

Előfizetek

A gömöri bölcsővel több célunk is van. Egyrészt a hagyományok iránti tisztelet felélesztése, életben tartása, aminek része maga a bölcsőhasználat is, illetve a közösségépítés. Isten is így tart minket a kezében, ringatja az embert, néha, amikor kell, megráz. Belém égett a tudat, hogy amiként a baba a bölcsőben, úgy lehetek én a gyermekeimmel, családommal, nemzetemmel Isten őrző, szerető karjaiban. A bölcső maga a védelem – vallja Mudi Róbert berzétei lelkipásztor, aki gyülekezetével együtt karolta fel a vándorbölcső-mozgalmat.

Szabó-Peszeki Eszter és családja egy kunfakóval Fotó: Szarvas László

Számos módon küzdenek a beolvadás ellen, nemzeti kultúrájuk és nyelvük megőrzéséért a határon túli magyarok szerte a Kárpát-medencében. A megmaradást az összetartó – akár vallási – közösség segíti leginkább, de mindennek az alapja a család, amelynek tagjai egymással magyarul beszélnek, ápolják a hagyományokat, a kultúrát. A határon túl ilyen nemzetmegtartó szerep jut a vándorbölcsőknek is, amelyből a Felvidék néhány régiójában több is jár babától babáig. Ezek közül az egyik jutott most el Mudi Róbert berzétei lelkipásztorhoz, akinek hetedik gyermekét, Csongort ringatja a gömöri motívumokkal díszített bababútor.

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!