Zajban, porban, imádságban
Nincsenek faragott szélű padok, palást, sem orgonazene. Van por, sok színes ruhás fiatal, és néha dübörgő basszus háttérzajnak az igeolvasáshoz. A KözösPont Ökumenikus Ifjúsági Fesztiválmisszió olyan élethelyzetben éri el az embereket, amely messze van a kényelmestől, a megszokott református kulturális jegyektől és beszédmódtól: idén az Ördögkatlan és a Strand fesztiválon. Van létjogosultsága a keresztyén missziónak olyan helyen, ahol a szabadosság sem ritka? Miért támogatja a három történelmi egyház évről évre ezt a sátort? Régi és új KözösPont-önkéntesek mondták el a saját tapasztalataikat arról, miért érdemes a fesztiválok minitársadalmában is jelen lenni bizonyságtevőként.
NEM VÁRNI, HANEM ODALÉPNI
Meleg, por, hippi kinézetű, sátorgyűrt emberek igyekeznek egyik programról a másikra. Az út mentén kellemes leülős hely feliratokkal: ,rajzolj csokiért", ,írj magadnak egy levelet" vagy „jó hogy itt vagy”. A sátor előtt két sáv indul a földtől fölfelé, de nyitott kérdés, vajon találkoznak-e valahol a végtelenben, vagy elmennek egymás mellett. Lesz-e közös pont? – Hibás gondolkodás, ha mi csak ülünk a templomainkban, és várjuk a betérőket. Ahogy Jézus tette, oda kell menni az emberekhez, a fesztiválon pedig benne vagyunk a sűrűjében – mondja Szakács Gergely pápai lelkipásztor, aki már kilenc éve kiesett ugyan a misszió munkájából, de több mint tíz évig szolgált benne. – Az egyházi vezetőktől sokszor megkaptuk azt a kérdést: mi haszna? Akkor született meg közöttünk az a kifejezés, hogy ez preevangelizáció. Olyanok is kaphatnak így egyfajta első érintést, akik sosem hallottak még Krisztusról vagy egyházról. Sok előítéletet és negatív képet sikerült árnyalni. Sokszor olyan mély élettörténetek jöttek elő, amelyek mentén szóba lehetett hozni Jézust. Előfordult, hogy valaki elkezdett gyülekezetbe járni, sőt az egyháztól eltávolodót is újra közelebb tudott hozni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!