... egy ember történetét, aki balesetet okozott, amikor az autója defektet kapott az országúton. Átsodródott a szembejövő sávba, majd le az útról és felfordult. Totálkáros lett. Ő megsérült az utasával együtt, nem túl súlyosan, de a szemből jövő gyanútlan biciklis életét nem sikerült megmenteni. Belehalt. Ki a hibás? Mert bűnösnek lennie kell! Elítélték a vezetőt gondatlanságból előidézett halálos baleset okozásáért.

Az ügyvéd azzal érvelt jogosan és igazoltan, hogy a gépkocsit a szervizben előző nap rendben találták, úgy adták ki. A kijelölt igazságügyi szakértő azonban negatív véleményt adott: a vezető a bűnös. (Utólag aztán visszavonta a szakvéleményét a másik szakértő érvelésére!) Az ítélet: börtönbüntetés. Fellebbezés, újabb tárgyalás nem hozott sikert, nem volt menedék(város). Börtönbe kellett vonulnia a kemény bűnözők közé, akik sajnálták, de a szelídségét kihasználták. Aztán sikerült perújrafelvételt kérni.

Egy másik bíró előtt egy másik ügyvéd egy másik igazságügyi szakértői véleménnyel igazolta, hogy az autó műszaki állapota és a gumik is megfelelőek voltak. Kimondták, hogy egy ilyen baleset megelőzhetetlen és kivédhetetlen. Bárkivel megtörténhet. Nem hajtott gyorsabban a megengedettnél, nem fékezett rá, amikor érezte, hogy baj van, ahogy minden gyakorlott vezető tudja ezt a szabályt, csak óvatosan próbált kormányozni, de nem lehetett. (Utasa olyan sokkot kapott, hogy nem tudott vagy nem akart emlékezni és tanúskodni.) Felmentették. Nem bűnös. Négy hónap után azonnal kiengedték. Ja, mégsem hibázott. Bevallotta valaki, hogy tévedtek? Bocsánatot kértek azért a két évig tartó stresszért, a vádért, a rossz ítéletért, a letöltött négy hónapért összezárva tanulatlan, mocskos beszédű és életvitelű emberekkel? Kiradírozták az előítéletet, amellyel esetleg mások elfordultak?

Nincs jóvátétel. De az igazság legalább győzött. Amikor egy orvos hibázik – hiszen senki nem tévedhetetlen, kezelés vagy operáció közben történhet műhiba –, nem mindig vallják be, s ha mégis kiderül, van magyarázat, védik a hivatás becsületét. Ügyvédek, jogászok és szinte minden más hivatásban is védik a szakma hírnevét, hogy meg ne rendüljön az emberek bizalma. Nem akar senki ügyet egy kolléga tévedéséből. Talán csak a kereskedők és a piacról élők között nincs ilyenfajta összetartás, mivel ők egymás riválisai. A versenyszféra nem bánja a másik bukását: a te kudarcod az én sikerem. Ismerősünk talán meg is bocsátana, ha kérték volna tőle. Majd az igaz Bíró ítél. És hogy van ez nálunk, Jézus-követőknél? Bűn, tévedés, bocsánat – ki ítél?