Ennek jelentősége nemcsak azért fontos, mert a felületes, félinformációkon alapuló tájékozódás a reneszánszát éli, hanem mert ezek megismerése nélkül nem beszélhetünk személyes keresztyén életről, vagyis a megtérésről. Ezért javasolja Francis A. Schaeffer: „A megtérést megelőzően meg kell értenie az igazságot, akár elgondolkodott azon, hogy szerinte mit is jelent az, akár nem. [...] A nélkülözhetetlen kiindulópont annak átgondolása, hogy ki (vagy mi) »létezik«, és hogy kerülhetek vele (vagy ezzel) kapcsolatba. [...] Nem lehet személyes kapcsolatunk valami ismeretlennel”. Éppen ezért a Hit-vallás segítség a hitben járó keresztyének számára hittartalmaik megerősítésében, ugyanakkor azok számára is iránymutatás, akik ezáltal élnek a keresztyénség megismerésének lehetőségével.

A Hit-vallás azonban Hit-életet eredményez. A tartalmi kifejtéseket azok alkalmazásának kell követnie, a következő lépés tehát egy etikai, erkölcsi, az emberi cselekvésre kézzelfogható iránymutatást is magában foglaló sorozat. Amikor tisztáztuk, mit hiszünk, szeretnénk arról is szólni, hogy ennek fényében hogyan éljünk, döntsünk. Nem szükséges a keresztyén etika tanulmányozása ahhoz, hogy bármilyen erkölcsi kérdésben ítéljünk. Ahhoz azonban elengedhetetlen, hogy ezek a döntések az Isten által kijelentett keresztyén igazságokon álljanak, azokat alkalmazzák konkrét élethelyzetekben.

A keresztyén etikát úgy is elképzelhetjük, mint a hitigazságok meghosszabbított egyenesét, amely a világ kozmikus értelméből és céljából megérkezik a hétköznapjainkba. A keresztyén hitigazságok megélése különösen nehéz a jelenlegi világkorszakban, amely alapvetően nem Isten dicsőségét keresi. Ezért előfordul, hogy utóbbi fekete-fehér helyzetet teremt, máskor azonban csak a nagyobb rossz és a kisebb rossz közötti választási lehetőséget hagyja meg, de van példa arra is, amikor az egyetlen etikai döntésünk annyiban merül ki, hogy valamilyen egyértelmű istentelenséget nem engedünk önmagunkon keresztül továbbáradni.

A sorozattal ezért az a célunk, hogy bibliai szempontokat és iránymutatást hozzon közel azokban a legfontosabb kérdésekben, amelyek jelenleg foglalkoztatnak bennünket, és állásfoglalásra késztetnek. Keresztyénként Isten igazságát mindig csak azokon az élethelyzeteken keresztül tudjuk felmutatni, amelyekben szükséges megnyilatkoznunk, vagyis amelyek a társadalmunk fő kérdései.

Keresztyénként a döntéseinket elsősorban nem az egyéni szimpátiára, a pozitív érzésekre, a társadalmi népszerűségre vagy a pillanatnyi politikai álláspontra kell alapoznunk, hanem Isten kijelentésére. Ha így járunk el, akkor az sem fog bennünket megrémíteni, hogy időnként egy-egy etikai állásfoglalásban egy platformra kerülünk olyanokkal, akik világnézetével vagy életcéljával alapvetően nem tudunk azonosulni – keresztyénként ilyenkor sem kell megrémülnünk vagy menekülnünk. Az etikai teológiai munka elvégzése olyan meggyőződést építhet ki bennünk, amely állásfoglalásunkat Isten igazságából eredezteti, nem pedig társadalmi, politikai vagy filozófiai álláspontokból.