Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E két héten Lányi Gábor református lelkész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense (III. 31.) és Kun Mária nyugalmazott református lelkész, főiskolai docens (IV. 1-től) osztják meg velünk gondolataikat.

Jézus szenvedéstörténetének megidézésére szerteágazó lehetőségeink vannak. A nagyhéten minden református gyülekezetben kellene passiós istentiszteletet tartani: a minket összekötő evangélium legmélyebb lényegét közvetítő eseményekről közösségben is fontos együtt elmélkedni – vallja Papp Anette egyházzenész, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.

A keresztyének reménye Krisztus feltámadása. Pál apostol a korinthusiaknak írt első levelében arról beszél, hogy „ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.” Más szóval ha nincs feltámadás, a hitünk értelmetlen. Nincs reménységünk.

„Egy közületek elárul engem!” – mondta Jézus. Az apostolok összenéztek, és „elszomorodtak”. Hogyne tették volna, hiszen akinek van füle a hallásra, az hallja, hogy ebben a rettenetes vádban még mindig egy mélyen megszomorodott isteni szív gyengéd szeretete rezeg! – Pásztor Dániel tiszáninneni püspök húsvéti gondolatai

Annak is üzenete van, hogy a templom függönye felülről lefelé nyílt meg: itt Isten hatalma cselekszik. Vagyis azokat a zártságokat, az igazán nagy problémákat, amelyekben a bűn, a harc, a betegség, az idősödés, a halál nyomorúsága miatt élünk, csak Isten szabadító hatalmának és megváltó szeretetének cselekvése képes megoldani. – Steinbach József dunántúli püspök húsvéti gondolatai

A sírban fekvő Krisztus örök vigasztalás a számunkra, mert ezzel megszentelte az ember nyughelyét. Így is szolidaritást vállalt velünk, és az áthaladás a halálon: a sír, az eltemettetés Jézus által már nem az „utolsó nyugalom helye”. Sírjaink kapuk az örök élethez. – Fekete Károly tiszántúli püspök húsvéti gondolatai

Szinte kiábrándító, hogy a feltámadott Jézust össze lehet keverni valamilyen kertésszel. Krisztus feltámadott teste ezek szerint egyszerre emlékeztet egy hús-vér emberre, miközben nem ismer rá még az sem, aki itt, a földön életet megváltoztató módon találkozott vele. – Balog Zoltán dunamelléki püspök húsvéti gondolatai

Ez az az idő, amikor elhagyjuk az ünnepet és az azt megelőző időszakot: a hosszú böjtöt, a nagyhét pontról pontra felidézett eseményeit, a nagypéntek súlyosságát, a nagyszombat csendjét és végül a húsvéti öröm kitörését, bizonyosságát és valóságát: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt! Húsvéthétfő délutánján már a hétköznapok felé tekingetünk.

... beismerésnek is felfoghatók az evangéliumok húsvéti híradásai, hogy a férfi tanítványok nem hitték el, Jézus él. Bizony, igazi beismerés a dokumentumokban, hogy a nők találkoztak először a Feltámadottal. Őszinte elismerése annak, hogy nők hirdették először az örömhírt.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják a közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönző elmélkedések. A heti bibliai szakaszokhoz Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Nem tudok szabadulni a gondolattól: ugyanazon az aszfalton rollerezik és labdázik három apróság, ahol pár napja egy idevalósi drogos megkéselte a társát. Íme a jelentősége egy reformátusok által fenntartott tanodának, amely épp e városrészből toborozza kis védenceit. – Riportunk a kecskeméti Hajnalcsillag Tanodáról, a nagyvárosokban is fellelhető mélyszegénységről és az ottani gyermekek esélyeiről.

Az ünnepek világából és a kulturális öntudatból kezd kiveszni a keresztyénség, állapította meg egybehangzóan egy ferences szerzetes és egy református lelkész. És ez további kérdéseket vet fel. Akar-e még új életet, földi létezése utáni mennyei folytatást a mai ember? Akar-e ott lenni, aminek létezésében valójában nem is hisz?

Hétköznapi érzékelésünkkel szemben a Nagy Terv már a Kezdet előtt létezett, és az Örökkévalóságra vonatkozik. Ha tehát most kérdeznék tőlem, mik a terveim, csupán megköszönném, hogy lehetnek egyáltalán földi terveim, s ha már lehetnek, szeretném alávetni azokat a hit nemes harcának, hogy futásom ne legyen haszontalan.

Akit szolgálok, nem olyan Isten, aki elveti a gyenge hitűeket, sem azokat, akik úgy érzik, nem elég jók. Ő az a szeretetteljes Atya, aki mindig kész emlékeztetni minket arra, hogy úgy mehetünk hozzá, ahogy vagyunk, és többel mehetünk tovább szolgálni. Nem vagyok tökéletes, de Isten engem is használni tud.

Lehajlással, odafigyeléssel, szelídséggel és az emberi lélek megértésével lehet a Krisztushoz vágyó embereket az anyaszentegyházba visszahívni – hangsúlyozza Gergelyfi György emődi lelkipásztor. Tanúsítva: az a gyülekezet, ahol kevés az igei szolgálattevő és így az alkalom, lelkigondozással épülhet.

Egy hajunk szála sem eshet le Isten tudta nélkül, vagyis ha nem felejtkezünk el arról, kit kell követendő példának tekintenünk, akkor tudhatjuk, hogy semmi sem történhet értelmetlenül, csak meg kell várnunk türelemmel azt a pillanatot, amikor Isten megajándékoz kegyelmével. Nincs más dolgunk, mint feltenni a kérdést: őszintén vágyunk-e a változásra?

Nehéz szavakba foglalni azt a sok mindent, ami a passió szervezése kapcsán ért minket. Valahogy hirtelen a felnőttek világában találtuk magunkat, és annyi bátorítást, dicséretet, szeretetet kaptunk, ami örökre velünk marad. De azt is megértettük, hogy minden a jó Istentől származik – írta a győri előadás beszámolójában az egyik társrendező.

A festményen nincs komorság és nincs lakatlan kereszt, de a tavaszi templomkert üdeségéhez képest a harangszó hívogatására a templomba igyekvők látványa még a feltámadást megelőző fájdalmak hangulatát idézi fel. A húsvét vasárnapi feloldódást az üdvözültek ég felé emelkedő alakjának és a harang belsejében Jézus születését felidéző „kép a képben”-nek köszönhetjük.

Elvérezhetne már a viszály a csatákon, ahogyan Vörösmarty kívánta, s kezdetét vehetné egy új, a szeretet és a kölcsönös megbecsülés törvényén alapozott világrend. Ennek elérésében segítsen bennünket a Teremtő, hogy bekövetkezhessék Krisztus második eljövetele, a végső feltámadás.

Hálás vagyok Istennek, hogy a száz évet megengedte, megtartott engemet, és annyi mindenen keresztül vezetett, és mellettem állt. Isten úgy szeretett, hogy méltónak tartott a néki végzett szolgálatra – tudatja a vele készített életútinterjúban a Nyíregyházán élő Szabó Zoltán nyugalmazott lelkipásztor.

Teleki Gáborral tartok a gyülekezet ügyeit intézni, még az istentisztelet előtt. Ennek a – svájci magyarokat összegyűjtő – kicsi közösségnek a szó eredeti értelmében arisztokrata a gondnoka, Krisztus az Ura és Isten a gondviselője. Isteni és emberi áldozat áldása van rajta.

Az Ige hatása kétféle módon mutatkozik. Egyik: meglátom a bűneimet. Másik: vonz Jézus szeretete. Lehet, hogy előbb az ő szeretete vonzását fedezem föl, és csak ennek nyomán a bűneimet. De a kettő mindig együtt munkálkodik, hogy eljuttasson a kereszthez – mondta a pályafutására visszatekintő interjúban Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor.

Próbatétel úgy mutatni be a Kollégiumot, hogy keressem a beszélgetés folyamán a közös pontokat, párhuzamokat, amelyek a látogatók országában megtalálhatók, vagy ők ismerik – mondja Kovács Teofil történész, a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárának tudományos főmunkatársa, aki a Kollégium múzeumában a külhoniaknak rendre tart tárlatvezetést.

Az Úr Jézus kereszthalála előtt háromszor is elmondta tanítványainak, hogy harmadnapon feltámad. Sőt, Lázár történetében arról is beszélt Mártának, mi az összefüggés Urunk feltámadása és a miénk között: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha”. Vagyis Urunk személye maga a feltámadás!

Nemzetközi együttműködésünk jelentősége: a több donor és recipiens között sokkal jobb egyezéseket találhatunk. Az Európa nyolc országára kiterjedő hálózatnak tizenegyedik éve vagyunk teljes jogú tagjai. A csatlakozással jelentősen javult a magyar betegek szervhez jutási esélye – tudatja Mihály Sándor, az Országos Vérellátó Szolgálat transzplantációs igazgatója.

Kötelességünk vállalni keresztyénként a donorságot halálunkban? – tesszük fel a kérdést Sándor Balázs lelkipásztornak, aki maga is megélte a donációt. A sugalmazott állítást azonnal elutasítja. – Kötelezettség nincs! A történelmi egyházak csupán ajánlják, aki teheti, ne zárkózzon el előle – hangsúlyozza.

Én miért adnám fel? Hisz olyan Istenem van, aki a halált is legyőzte. Akkor mi lehet számára lehetetlen? A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete – a nekünk adatott Szentlélek által. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.

A közösség bízott abban, nem rövid távú tervekkel jövünk. Nekünk is kell a stabilitás; közösséget építeni nem is lehet rövid távon. A visszajelzés rendkívül kedvező: befogadtak, családtagokként tekintenek ránk – tudatja Csiki-Mákszem Lóránd, a Kézdivásárhelyen született lelkipásztor. Útjuk tanító házastársával, Enikővel előbb Kolozsvárra vezetett, majd Miamiban találtak otthonra.

Jézus feltámadása mindannyiunknak azt bizonyítja, hogy a jó végül győzedelmeskedik a rossz felett, és Isten szeretete erősebb minden próbatételnél. E bizakodás és megújulás üzenete ad erőt nekünk, hogy továbbra is a jóra törekedjünk, még a legnehezebb körülmények között is. –Csató Gábor, az Országos mentőszolgálat főigazgatója húsvéti gondolatai

„Szokatlan volt másfél évezredes freskókat, sok száz éves ajtófaragványokat látni fekete szemű, sötét hajú, többnyire fiatal keresztyénekkel teli templomokban”. Többek között erről írt egyiptomi zarándokútjának útirajzában a Károli Gáspár Református Egyetem oktatóinak imaköre. Ismerkedtek az ottani keresztyén közösséggel, a koptokkal, akik „valahol mélyen ismerőseink. Sőt, testvérek. Krisztus összeköt bennünket”.

A szeretet Istentől ajándékba kapott szerzeményünk; etet, azaz éltet. A gyűlölet a kísértésben elbukva sejtmagjainkba kódolt sátáni algoritmus: ha nem engedjük, hogy a Szentlélek tűzfallal körülvegye, felgyűlve bennünk, halált szerez. Vádaskodással, az elhallgatás némaságával, önpusztítással vagy más elpusztításával. A szeretet szelíd gyümölcseit teremjük, vagy mosva kezeinket, „feszítsd meg!”-et kiáltó ítélkezők vagyunk?

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

– Ó, ti balgák! – szólt az idegen. – Hát nem hisztek a prófétáknak? Hiszen már megírták, mindezeket el kell szenvednie Krisztusnak. – És tanította őket, amíg Emmausba értek. Kleopásék szinte itták a szavait. A szívük repesett az örömtől. De csak akkor ismerték fel Jézust, amikor asztalhoz telepedett velük, a kenyeret megáldotta, megtörte, és nekik adta.

– Az orvostudomány elsődleges célja az egészség megtartása, a hármas szintű megelőzés, amely ma már lényegesen túllép a testi állapoton, elképzelhetetlen a lelki és a társadalmi tényezők figyelembevétele nélkül. Ezeken a határterületeken fontos szövetségesévé válhat az orvostudománynak a pszichológia, a szociológia, a kommunikáció vagy éppenséggel a teológia.