Hogyan lett lelkész, ha tizennégy évesen még nem annak készült?

A marosvásárhelyi orvosi egyetemre terveztem felvételizni, de épp akkor nem indult biológia–kémia osztály a helyi gimnáziumban, így a református kollégium teológia–filológia osztályát választottam. Hamar elhívást éreztem a lelkipásztori pályára, s már tudatosan a kolozsvári teológiára készültem. A kollégiumban ismertem meg a feleségemet is, ugyanis a tanítóképző akkor még ugyanabban az épületben működött; én az előbbibe, a berecki származású Mákszem Enikő az utóbbiba járt. Ő is Kolozsvárra került, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakára. 2006-ban házasodtunk össze, amikor a teológiát befejeztem. Az egyetem utolsó két évében segítettem a Kolozsvár melletti hídelvei gyülekezet munkáját, majd a két év segédlelkészséget is ott töltöttük.

Szerettünk volna még Kolozsváron maradni, a fordítói szakmát is meg akartam tanulni – az egyetem alatt két nyarat Amerikában töltöttem –, azzal a meggyőződéssel, hogy az erdélyi magyar lelkészi társadalomnak is a segítségére lehetek teológiai művek fordításával. Nem támogatták, így kerültünk az úgynevezett „nagypapi” záróvizsga után a vízaknai gyülekezetbe. Fiatalkorunk legszebb tizenkét évét töltöttük ott, annak ellenére is, hogy nehéz korszak után érkeztünk: elődömnek távoznia kellett, emiatt elég keserű szájíz maradt a gyülekezet tagjaiban. Még Pap Géza püspök is visszakérdezett, biztosan ezt akarom-e, mert az nehéz eklézsia, és hozzátette, ha bármi gond van, hívjam a helyettesét.

2014-ben, amikor csaknem száz év eltelte után újra volt püspöki vizitáció a közösségben, Kató Béla látogatott meg minket, a köszöntéseket ezzel kezdtem: tisztelettel és örömmel jelzem, nem kellett telefonálni, mert ez a közösség semmi egyébre nem vágyott, mint szeretetre: olyan lelkészre, aki kedveli a gyülekezetét.

Miért választotta Vízaknát?

Nyilván ebben is a Gondviselés működött, hiszen nem volt kötődésem a városhoz. Csak utólag tudtam meg: négyezres településről van szó, amely sós tavainak köszönhetően kapott (fürdő)városi rangot még a régi rendszerben. A lakosság mintegy tíz százaléka magyar (háromszázötven református és ötven katolikus lélek). Feleségem tanító lett a helyi iskola magyar osztályában. Voltak nehéz évek, amikor egyszerre öt osztályt – az előkészítőtől a negyedikig – kellett oktatnia, nevelnie. Beatrix lányunk érkezése után már nem született gyermek a magyar közösségben, idővel bezárt az óvoda.

...