Zarándokút a koptok földjén
Jó dolog, ha az ember nemcsak beszélgetni, hanem imádkozni is tud a munkatársaival. A Károli Gáspár Református Egyetem karainak oktatói közül két éve spontán létrejött egy imakör. Tagjai rendszeresen találkoznak, beszélgetnek, imádkoznak, legutóbb pedig elhatározták, hogy közös zarándokútra mennek Egyiptomba, megismerkedni az ottani keresztyén közösséggel, a koptokkal, közben pedig egymással és Istennel is. Az ötlet a pszichológia szak egyik egyiptomi hallgatójától származik, aki számos tanácsot adott hazájával kapcsolatban, és el is kísért bennünket az út egy részén.
SIVATAGI ATYÁK MOSOLYA
Januárban a tizenöt károlis oktató, lelkész és családtag elindult, hogy saját erejét, idejét, pénzét áldozva találkozzon a koptokkal, egymással és Istennel. A Kairó–Alexandria közötti sivatagos terület közepére, Wadi El Natrounba, azaz a nátron földjére érkeztünk meg. Ahogy idegenvezetőnktől megtudtuk, az itt termelt sókat már az ősi egyiptomiak is felhasználták a mumifikáláshoz. Itt a szállásunk az Anafora nevet viseli: mind földrajzi, mind lelki értelemben oázis. Húsz éve alapította Tamás kopt püspök, azóta gazdálkodás, lelki gyakorlatok és oktatás is folyik itt.
Az első két napon a környékbeli kolostorokat kerestük fel. Valaha több száz volt, ma már csak négy működik. Innen indult az egész keresztyén világba a monasztikus, szerzetesi életmód. A sivatagi atyák Egyiptom földjén éltek, amely a Kr. u. IV. és VII. század között, a római birodalmi államvallássá válásától az arab hódításig egységesen keresztyén volt. Mégpedig kopt nyelvű, azaz a helyiek az egyiptomi nyelv kései változatát beszélték, amelynek írásához görög betűket használtak. Az első keresztyén közösségek a szent család egyiptomi útja nyomán jöttek itt létre, amikor a gyermek Jézust szülei angyali tanácsra Egyiptomba vitték, hogy megmeneküljenek Heródes elől, aki megölette a csecsemőket Izráelben.
...
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!