... nagy témája az egység mint vágyott állapot, isteni kínálat, amelyet egyedül a Szentlélek teremthet meg közöttünk csodaajándékként. Bizony, távol vagyunk tőle. Ítélkezés, gyűlölködés és háborúskodás, széthúzás, pártoskodás és viszálykodás pusztítja közösségeinket. Örök emberi bűnök ezek, mert az ősbűn nemcsak a Teremtővel való kapcsolatunkat rontotta meg, hanem ember és ember viszonyát is megmérgezi. A harag és ellenségeskedés légkörét árasztja, amelyben a bizalmatlanság, féltékenység falakat emel közénk.

Az első században ezek a feszültségek a gyülekezetek, az apostolok, a zsidókeresztyének és pogánykeresztyének között mutatkoztak meg. Pál apostol a leveleiben győzködi a gyülekezetek tagjait arról is, hogy béküljenek meg egymással zsidók és görögök, férfiak és nők, urak és rabszolgák. Ne ítélkezzenek, hanem fogadják be egymást bizalommal.

Nem csak korunk problémái tehát ezek, amiket átélünk ma a családban, egyházban, nemzetben. Ez persze nem vigasztal, és nem is ment fel minket az alól, hogy változtassunk azon, ami rajtunk áll. Széttagolt, elidegenedett, elkülönült, részleges életet élünk csak, miközben Isten a vele való kapcsolatot, a teljességet kínálja nekünk, amelyben megszabadulhatunk az előítéletektől, a kicsinyes méricskéléstől, mert leomolhatnak a falak és kerítések, amelyeket mesterségesen húztunk magunk köré gyanakvásból, félelemből és önvédelemből.

Másfajta építkezésre biztat az Ige: emeljünk templomot együtt, közösen, amelynek alapja Jézus Krisztus. Ő a sarokkő, aki összetart, egybefog mindent, lebontja a válaszfalakat. Mi ugyanis hiába akarjuk lerombolni, másnapra mégis újra fölépül, mint egy fordított Kőműves Kelemen-i várfal. Az ember elhatározása, jóindulata és áldozata kevés. Isteni megváltás kell, a kereszt hatalma tünteti el, szünteti meg az ellenségeskedést. Az egység és békesség, amelyre vágyunk családban, egyházban, nemzetben, amelynek híján szenvedünk, Jézus Krisztusban valósul meg. Benne és vele átélhető. Krisztus fősége alatt próbáljuk mi is megvalósítani: „éljetek ahhoz az elhívatáshoz méltón, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Ef 4,1–3).

Philipp Melanchtonnak (1497–1560) tulajdonítják a bölcs mondást: „A fő dolgokban egység, a mellékesekben szabadság, és mindenekben szeretet.” Érdemes megfogadni Luther teológus barátjának, a reformátornak szavait. Kérdés, melyek a fő dolgok. Ki mondja meg? A Lélek bölcsessége segít.