Itt a tavasz, jön a jó idő, így elérkezett a tavaszi kerti munkák ideje. Ha van kertetek, te is biztosan segítesz a szüleidnek vagy a nagyszüleidnek a növények elültetésében. Még az is lehet, hogy van saját kiskerted. Az ám a szuper! Mit szoktatok így, tavasszal elvetni? Zöldborsót, babot, spenótot, retket, sárgarépát? Akármit is, azt biztosan megtapasztaltad már, hogy a magvetés nem könnyű munka. Először fel kell ásni a földet, vagy legalábbis jól fellazítani a talajt, és elgereblyézni, hogy jó puha legyen. Érdemes a magocskáknak kis barázdát is húzni, hogy megfelelően mélyre kerüljenek a földbe. Azután persze meg kell locsolni őket, és várni a jó meleg napot, hogy növelje a növényeket. Sajnos az időjárás nem mindig kedvez nekik. Lehet, hogy kibújnak, levelet hajtanak, de ha jön a tavaszi fagy vagy éppen a hőség, szárazság, már vége is a termésnek.

Jézus korában is nagyon jól tudták az emberek, milyen sok vesződséggel jár a zöldségek vagy a gabonafélék megtermelése, milyen sok munka kell ahhoz, hogy az elvetett mag termést hozzon. Ezért is beszélt nekik Jézus az egyik példázatában a magvetőről. Hallgatói közül a legtöbben ismerték, átélték azt, amiről mesélt. Hogy a magvető kiment a földjére vetni, de vetés közben néhány mag az útfélre esett. A kemény, kitaposott útra.

Szerinted mi történt ezekkel a magokkal? Kikeltek? Nem, mert jöttek a madarak, és felkapkodták. Más magok sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld, és azonnal ki is hajtottak. De nem voltak mélyen a földben. Mit gondolsz, mi történt velük? Bizony, a nap hevétől megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Mások tövisek közé estek, és ők sem jártak jobban. Amikor a tövisek megnőttek, szinte megfojtották őket: elvették előlük a napot, elszívták a vizet. A többi mag jó földbe esett, és termést hozott, százszor, hatvanszor vagy harmincszor annyit, mint amit elültettek (Mt 13,3–8).

Igazság szerint a tanítványai nem is igazán értették, mit akar ezzel a példázattal mondani Jézus. Hisz a magvetés szabályait mindenki ismeri. De ha olyan jól ismeri, tudná-e alkalmazni akkor, ha a mag az Isten Igéje, a föld pedig az ember szíve? Hogy biztosan értsék, Jézus a tanítványainak el is magyarázta, mi mit jelent a példázatban. Mert ugyan sokan járnak ma is templomba, vagy olvassák a Bibliát, de az Ige nem hull mindig jó talajra, nem talál mindig nyitott szívre.

Mindig vannak, akik nem értik vagy nem fogadják be Isten üzenetét. Ez olyan, mint amikor az útfélre esik a mag. Jézus szerint ilyenkor eljön a gonosz, és elragadja azt, ami a szívükbe van vetve. Aztán sokan vannak, aki hallják az Igét, örülnek is neki, és elkezd bennük növekedni. Mint azok a magok, amelyek köves talajra estek, ezért nincs elég mélyen a gyökerük. Így aztán ha valami nehézség vagy üldözés támad az Ige miatt, azonnal elfelejtik Istent.

Másokat meg a világ bajai tántorítanak el Isten országától. A hétköznapi élet nehézségei vagy éppen a gazdagság olyanok, mint a tövisek: megfojtják Isten Igéjét a szívükben.

De akinél jó földbe hullik a mag, az hallja és érti az Igét, és termést hoz: ki százannyit, ki hatvanannyit, ki pedig harmincannyit. Mint ahogy a te kiskertedbe elvetett mag is bő termést hoz, ha jól gondozod. Sokszorosát termi egyetlen mag is, amit elültettél (Mt 13,18–23). De ehhez sok-sok munkára van szükség, és Istentől áldott, jó időre.