Ravasz László: Fontos és nem fontos

(Református Figyelő, 1929. március 22.)

Ezek azok a fontos dolgok, amelyeknek szolgálatára minden újságnak, minden egyházi publicistának, minden konferenciának, sőt még a magánbeszélgetések résztvevőinek is minden idejüket oda kellene szentelni. Milyen jelentéktelen kérdés ehhez képest az, hogy mi van a Hit és Szolgálattal, ki lépett ki belőle, és ki maradt benne? Melyik lap háta mögött milyen személyi vagy baráti érdekek csoportosulnak? Ki csináljon meg egy jó szolgálatot és ki ne? Hogyan kelljen személyes exigenciákat kielégíteni és hogyan nem? De fájdalommal látjuk, hogy az elébb említett nagy kérdések elvesznek a jelentéktelenek mögött. Ebből következik, hogy a magyar református társadalom legjobb erői nem állnak osztatlanul és teljesen olyan ügyek önfeláldozó szolgálatában, amelyek az egész emberöltő minden erejét maguk számára igénylik. Viszont jelentéktelen kérdések annyi helyet, időt, idegerőt és figyelmet foglalnak le, hogy feltétlenül vagy komolykodó játékká, vagy pedig ideges súrlódásokká és lappáliákká válnak. […]

Pár hónap múlva zsinatunk összeül, és döntenie kell a lelkészválasztás kérdéséről. Az erre vonatkozó törvénytervezetet egyházi sajtónk alapos és gyökeres megvitatásban nem részesítette. A közvélemény még nincs tájékoztatva aziránt, hogy a Magyar Református Egyház dogmatikai alapon mennyire köteles elfogadni a gyülekezet szabad választásának elvét, és mennyire mehet annak korlátozása terén. A zsinaton csak axiómákkal és ötletekkel fogunk dolgozni, ha e téren kellően instruálva nem vagyunk. […]

A lelkészválasztási törvényre nézve legalább abban meg kellene egyeznünk, hogy a gyülekezetek papválasztói jogát a meghívás keretei között valamely kivételes vétó korlátozott jogával el kellene ismerni. A választást egy automatikusan összeállítható, független, felesketett és állandó zsűrire kellene bízni, amelyben egyházközség, egyházmegye és kerület volnának képviselve.”

(folytatjuk)