Előfizetek

LXVIII. évf. 2. szám

  • Az Ige mellett

    Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Vladár Gábor professor emeritus, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke, volt soproni lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

    Tovább olvasom
  • Szolgálni mentem, mégis sokkal többet kaptam

    Célunk, hogy lehetőséget adjunk a rövid és hosszú távú önkéntességre az tizennyolc és harminc év közötti fiatal felnőtteknek, akik Isten és embertársaik szolgálatára vágynak – tudatja Csordás Krisztina projektmenedzser, az Önkéntes Diakóniai Év Programiroda munkatársa.

    Tovább olvasom
  • A boldogság megtalálható

    Isten arra használta fel kitartó vágyakozásunkat, hogy felkészítsen a vele való kapcsolat helyreállítására. A Krisztusban való nagy öröm jó híre pontosan az a hűs víz, amelyre szomjas lelkünk vágyik. Az evangélium csak azoknak jó hír, akik tudják, hogy szükségük van rá.

    Tovább olvasom
  • Szervezni, építkezni, megújulni

    Az anyanyelvi közösségünkbe tartozó embertársaink iránt nagyobb a felelősségünk. Mindent meg kell tenni azért a létében fenyegetett közösségért, amelybe születtünk, országhatártól függetlenül – nyilatkozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület fáradhatatlan püspöke, aki a közelmúltban Magyar Örökség díjat kapott Budapesten.

    Tovább olvasom
  • A keresztyén reménység: A menny és a föld újjáteremtése

    A keresztyén teológia végső távlata tehát nem kevesebb, mint Isten megpillantása és a vele szemtől szemben élt tökéletes élet egy hibátlan világban (1Jn 3,2). Vagyis a keresztyén reménységet a történelmen túli, eszkatológiai távlat jellemzi – olvasható Hit-Élet rovatunk hitvalló írásában.

    Tovább olvasom
  • Személyre szabott segítség a téli krízisidőszakban

    A Felebarát program részeként hideg- és melegélelemmel, tűzifával és utalványok formájában anyagiakkal is segíti a nélkülözésben élő családokat és idős testvéreket a Magyar Református Szeretetszolgálat.

    Tovább olvasom
  • A szavak...

    ... inflációját éljük már régóta. Pörögnek, villognak az interneten a képek, amelyeket már másodpercekben mérnek a kutatók, mert a fiatalok nem akarnak vagy nem is tudnak hosszabban figyelni. Mégis… Isten a beszéd, azaz az Ige teremtő hatalmát, energiáját használta. A szó testet, anyagot, lelket átható erejével formálta és formálja folyamatosan a világot.

    Tovább olvasom
  • Imádkozzunk!

    Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

    Tovább olvasom
  • A heti bibliai részhez – Megvendégelés

    A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg mélyebb megértéséhez.

    Tovább olvasom
  • Tanítani kell az önkéntesség kultúráját

    Kolozsváron születtek, ott házasodtak össze. 1969-ben vándoroltak ki Amerikába, lépésről lépésre építették fel életüket New Brunswick közelében. Mózes hat éven át a helyi református egyház presbitere volt, és többször vállalta a magyar klub elnökségét is; Zsuzsa a cserkészet szülői munkaközösségét vezette hét évig. Remélik, lesz, aki átvegye tőlük a stafétabotot.

    Tovább olvasom
  • Ha vele indulunk...

    „Mondd, van időd?” – kérdezzük egymástól. „Van időd?” – kérleljük a másikat. Egyre-másra irkáljuk tele a határidőnaplót, az idő pedig könyörtelenül telik felettünk. Gyorsan, mert ma már sietősen éljük az életünk. Szinte oda sem figyelve reá nagy kapkodásunkban. Észre sem véve, hogy „most múlik” csendesen. Csak az „eredményt” látjuk, ilyen-olyan kívánt vagy nem kívánt formában, állapotban, élethelyzetben.

    Tovább olvasom
  • Igaz világosság

    A világosságból való részesedésből támad élet. Csak ezt követheti a reflexió és a tett. Amíg nem tapasztaljuk meg, nincs miről beszélni, prédikálni, nincs mit életre váltani, nincs, ami mozogjon bennünk és mozgasson bennünket, cselekvésünk csak magunk választotta istentisztelet lesz.

    Tovább olvasom
  • Lehetne kézrátétellel a szike helyett?

    A testi betegségből adódó, a hozzá társuló pszichés megbetegedésünket Jézus mindig meg akarja és tudja gyógyítani – vallja Sápi Zoltán orvos. – Az emberi élet utolsó állomása a földön a halál, amelyet, ha Isten gyermekei vagyunk, az örök élet, ha nem, az örök kárhozat követ.

    Tovább olvasom
  • Pehelyszárnyak

    Nem hagyományos tananyagsegédlet ez, hanem különleges irodalmi gyűjtemény. Nem csupán a kötelező iskolai anyagot egészíti ki, hanem azon bőven túlmutat: megtalálhatók benne kortárs alkotások és a klasszikus irodalom olyan remekei is, amelyek friss, könnyen befogadható nyelvezetükkel könnyedén magukkal ragadják a mai gyermekeket.

    Tovább olvasom
  • Múltidéző

    Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatók. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük. és a hagyományokat ápoljuk.

    Tovább olvasom
  • Harckocsi

    A bibliai időkben a harci kocsikon természetesen nem volt gépfegyver, lánctalpuk sem lehetett, ám a bírák korában ezek hasonlóan félelmetes harci eszköznek számítottak, mint manapság a tankok. Sőt! Talán még félelmetesebbnek. Mert a zsidóknak ekkor még nem voltak harci szekereik, sőt még lovaik sem.

    Tovább olvasom
  • Bagyó Sándor

    – A Balaton a családom után az első. A „magyar tenger” a szememben gyönyörű, kortalan, szeszélyes nő, akivel jobb jóban lenni. Egy csoda. Van négy saját gyermekem, egy „fogadott”, akit egy török földrengésből mentettem ki társaimmal, a hatodik „gyerekem” pedig a vízimentés.

    Tovább olvasom