Az evangéliumok szerint Jézus tömegeket vendégelt meg azáltal, hogy isteni ereje által megszaporította a kenyeret. Csodát tett az Úr éppúgy, mint a szabadító Isten az egyiptomi szolgaságot hátrahagyó, a pusztaságban vándorló, fáradt és éhes népével. János evangéliumának elbeszélése különösen gazdag szimbólumokban. Jézus „felment a hegyre” (Jn 6,3), ami emlékeztet az egykori isteni megjelenésre és a szövetségkötésre (2Móz 3; 20). „Közel volt a páska, a zsidók ünnepe” (Jn 6,4).

A páska a szabadulás, a megmenekülés, a hálaadás, a kovásztalan kenyerek ünnepe. A mintegy ötezer férfi (Jn 6,10) ellátása emberileg lehetetlen, de volt ott egy gyermek, akinél volt öt árpakenyér és két hal. A megelőző fejezetben azt olvastuk: a harmincnyolc esztendeje beteg férfi a Betesda-medencénél feküdt, amelynek „öt oszlopcsarnoka van” (Jn 5,2). Ágoston egyházatya is hangsúlyozza, hogy az öt oszlopcsarnok és az öt árpakenyér az Ószövetségre, a mózesi törvény öt könyvére, a Tórára utalhat. A fiúcska pedig Izráel népét jelképezheti, aki gyermeki ésszel hozta a kenyereket és a halakat, de nem ette meg azokat. Szintén Ágoston szerint a két hal a nép megszentelése és vezetése érdekében felkent két vezetőt, a papot és a királyt szimbolizálhatja.

Az evangélista leírja, hogy az a hely, ahová leültették a sokaságot, „füves terület volt” (Jn 6,10), mint amikor a jó pásztor füves legelőkre terelgeti az övéit (Zsolt 23). A maradékból tizenkét kosarat töltöttek meg, hogy semmi se vesszen kárba (Jn 6,12–13). A tizenkettes szám utal a népre és az apostolokra, akikre Jézus az ő népét bízta. Jézus a jelek által megmutatta, hogy „az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre” (Jn 1,16). Az emberek így szóltak: „Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba” (Jn 6,14).