Mikor mutatkozott meg legelőször, hogy van érzéke és kedve a szervezőmunkához, amit sokak szerint püspökként fejlesztett tökélyre?

Cófalvát említeném, első gyülekezetemet, egy kicsiny, háromszéki faluban, Sepsiszentgyörgyhöz közel. Nyomban a kolozsvári teológia elvégzése után, 1979-ben odakerültem. Nyolc és fél évet töltöttünk a településen, nagy gyülekezetszervezési lelkesedéssel, ott születtek gyermekeink is. Nagyon szép időszak volt, de a falura rávetült egy sötét árny: a Ceaușescu román elnök által már a ’80-as évek elején meghirdetett falurombolás listáján Cófalva Kovászna megyét tekintve az első helyen állt. Nem engedték új házak építését, küszöbön állt a dózerolás, amelyre csak a diktátor halála miatt nem került sor végül. Azonfelül, hogy az általános reménytelenség ellenére a gyülekezet templomtalan szórványában imaházat építettünk, az anyagyülekezetben meg imatermet alakítottunk ki, én még tettem valamit. Kiállítottam a falu lakosságát a házaik elé, és egy fényképésszel végigfotóztuk a házakat, az embereket. Készítettünk belőle egy tablót, azt feltettem az imaterem falára – ma is ott van –, a mikrofilmeket pedig nagyon jól eltettem. Olykor odalátogatok, öröm látni, hogy a falu megmaradt, lelkésze ma is van.