Az agg Kossuth turini magányában azon töprengett, hogyan hagyhatná a maga harcának a tanulságát az utókorra. Híresen jó fogalmazó volt, és végül négy rövid mondatot írt le: „Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg az elnyomást, de akadályoztuk. Nem mentettük meg a hazát, de védtük. És ha egyszer megírják a történelmünket, annyit elmondhatnak rólunk, hogy ellenálltunk.” Ismerve a minden évszázadban legalább egyszer megvívott szabadságharcaink veszteséglistáját, ez bizony sovány eredmény. De ha a másik oldalról nézzük: ha ezt sem tesszük, mi lenne ma belőlünk? Meg sem maradtunk volna.ű

Ezen még el lehetne morfondírozni egy darabig, hiszen szabad nekünk a magunk dolgait a magunk színvonalán értékelni, a tanulságokat levonni. Aztán az ember egyszer csak azt találja a János evangéliumában: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” És: „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” Másféle szabadság ez, az Isten szabadsága. Jézus Krisztus nem arról beszélt itt, amiért mi az életünket áldoztuk.

Megroppantam, amikor ez egyszer elért a tudatomig, sőt azon túl, annál mélyebbre. Uram, hát én a többi magyarral együtt teljesen tévúton jártam volna mostanáig? De aztán Jeremiás történetét olvastam megint, akit, szegényt, az a hatalmi kör, amelyik a királyt is sakkban tartotta, bedobatott egy pöcegödörbe. Az Úristen egy idő múlva szabadulást rendelt a számára: a tömlöc udvarán várhatta be Jeruzsálem ostromának a végét. A förtelmes halálhoz képest ez szabadulás volt. Az általuk áhított szabad élethez képest csak egy kicsit enyhített rabság.

Ez a mi szintünkön kivívható, ez is egyfajta szabadság. Csak amennyivel magasabb az ég a földnél, amennyire megfoghatatlan nekünk, négydimenziós lényeknek a végtelen, akkora a különbség az Isten adta szabadság és a földön kiharcolható között. Jó ezt tudni! Mi pedig mára megtanultunk nagyon is kételkedve tekinteni arra a szabadságra, amelyet emberileg elérhetünk. Nem tartós az, s amíg megvan, addig is olyan nehezen éljük meg, mi, magyarok talán még nehezebben, mint mások. De megismerhetjük az igazságot, amelyet csak hittel lehet megfogni. És a római levélre hivatkozva: azért hitből, hogy kegyelemből legyen. Mindennap kicsit gyötrődve imádkozom azért, hogy minél több magyar megismerhesse ezt az igazságot. Akkor talán másként vívnánk a szabadságharcainkat, és amire eljutottunk, másképp élnénk meg. Örömmel mondhatom, úgy látom, mintha valami megmozdult volna; s most elsősorban az emberi szívekre gondolok. Valami ama bizonyos, emberi módon megtapasztalható, kivívható szabadság terén. Azonban az igazi szabadság az, amiért Krisztus meghalt, az ő igazsága. Kár lenne ez alatt bármi egyébbel megalkudni.

Regéczy-Nagy László (1925–2021) 1956-os forradalmár, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítója, későbbi elnöke