... beszámolókban az igehirdető és a prédikáció érdekes hangsúlyt kap, ha nem gyülekezeti tagok hallgatják. Mi ér el a kívülről, az utcáról érkező megfigyelőhöz abból, ami elhangzik? Az alábbi mondatok születtek négy különböző egyetemista írásában, amelyekből szerkesztve válogattunk:

„A Bibliában haragos, bosszús Isten képe jelenik meg, de amint Mózes engedelmeskedik, már meg is lágyul a szíve, tehát Isten inkább a szeretet mellett köteleződött el. Mivel Isten hamarabb szeretett, ezért nekünk is kötelességünk mások szeretete. A szeretet mások iránti imádság (sic!). Ez a rész érthető volt és nagyjából le is tudta kötni a figyelmemet. Hangzottak elgondolkodtató dolgok és olyanok, amikkel teljesen egyetértettem. Például hogy minden kis „szeretetmorzsát” fogadjunk el és viszonozzunk. Ami szintén pozitív volt, hogy felolvasott egy verset egy amerikai költőtől, az eléggé elgondolkodtatott. Számomra teljes mértékben követhető és érthető volt az istentisztelet, és részt venni is könnyebb volt, mint azt eleinte gondoltam volna. Hasonlítani nem tudom semmihez, mivel még nem volt ilyesmiben részem. Amellett, hogy lekötötte a figyelmemet, elindított bennem egy gondolatot, hogy mit jelent nekem Isten. Erre még nem találtam választ.”

„Nekem a beszéd kicsit hosszú volt, nehezen követhető, és sokszor nem kötötte le a figyelmemet, úgy éreztem, ugyanazt a gondolatot fogalmazta meg mindig máshogy kifejtve. Az első beszéd, amely a keresztelő során hangzott el, tömörebb, érthetőbb és elgondolkodtatóbb volt.”

„Érdekes volt A jelenések... 2,1–2 verse. Itt a lelkész úr kitért az egyház mint intézmény azon helyzetére, hogy mégis mi van akkor, ha bizonyos személyek negatív gondolatokat fogalmaznak meg az egyházról. Említette, hogy egy esperes egyszer azt mondta egy istentiszteleten, egy faluban, ötezer ember előtt: »Az egyház mi vagyunk.« Tehát bizonyos értelemben ha bárkinek problémája van a gyülekezettel, akkor mondhatjuk azt, hogy önmagával is. Ahogy fogalmazott, beszélhetünk az egyház bűneiről, de azok igazából a mi bűneink. A lelkész gondolatai tehát hozzánk, a mai kor emberéhez szóltak. Nekünk igyekezett útmutatást adni. Az igemagyarázat szerintem érthető és világosan megfogalmazott volt, csak számomra volt nehezen befogadható, mert személy szerint nagyon távol áll tőlem az egyházi gondolkodás. Végül a lelkész áldásvetésével (!) ért véget az istentisztelet.”

„A prédikáció témája nem igazán fogott meg. Bár érthető volt, mégsem sikerült elérnie azt a mélységet és megértést, amit vártam volna.”