SZERZETESSÉG HELYETT A REFORMOK ÚTJÁN

Amikor Ulrich Zwingli 1531-ben, a második kappeli csatában életét vesztette, Zürich városa a lehető legjobb kézbe került. Vezető lelkészi tisztében ugyanis Heinrich Bullinger lett az utódja. Őt – elődjétől eltérően – a megfontoltság és a mérsékelt szempontok vezérelték, ennek köszönhetően a várost példaképpé emelte az európai protestáns közösségekben. Ennél azonban sokkal többet is tett a református felekezet megszilárdulásáért.

A teológus 1504-ben, Svájc egy északi kantonjában született hetedik gyermekként, plébános édesapja hallgatólagosan, de jogilag nem jóváhagyott házasságából. Fiatalkorában szülővárosa, Bremgarten latin iskolájába járt, majd külföldön, Emmerichben folytatta tanulmányait. A városban – amellett, hogy évekig énekhangjával kereste a kenyerét – arra biztatták, hogy lépjen be a karthauziak szerzetesrendjébe. Bullinger útja azonban egészen más irányt vett.

A kölni egyetemre ment, ott nagy hatást gyakorolt rá Rotterdami Erasmus, Martin Luther és Philipp Melanchthon munkássága, ő maga is követni kezdte az új tanokat, egyúttal lemondott szerzetesi elképzeléseiről. A külföldi tanulmányok után hazatért, és immár a reformált vallást követve kappeli tanárként, majd az egyházi iskola felügyelőjeként kezdett neki az újításoknak. Bullinger az ottani apátságban prédikálhatott, bevezette a református úrvacsorát, és a képi ábrázolásokat is elhagyta. Lutherhez hasonlóan ő is megházasodott, sőt hatvanéves pap édesapja is hitet tett a református vallás mellett. Bullinger nagy hatással volt környezetére, nem véletlen, hogy hároméves bremgarteni szolgálat után Zürich, Svájc egyik legjelentősebb városa lett a következő állomáshelye.

AZ AKTÍV ZÜRICHI ÉVEK

Bullinger az 1520-as évek első felében ismerkedett meg Ulrich Zwinglivel. A két reformátor habitusban különbözött: Bullingert inkább békés természet jellemezte, míg Zwingli harcias volt, maga is részt vett a kantonok csatáiban – és sok esetben teológiai kérdésekben (pl. az úrvacsoratanban) is eltért a véleményük.