Lassítani, találkozni, összeülni
Bő fél évszázada kezdte ugyanabban a gyülekezetben, ahol most is szolgál. Volt ugyan öt év kihagyása, miután hatvanöt évesen nyugdíjba ment, de két éve a terület ellátatlanul maradása miatt visszatért a Szecsődi és Hollósi Református Társegyházközség élére. Ferentzi Sándornak, a Rába menti Magyarszecsőd, Molnaszecsőd és Egyházashollós tiszteletesének rengeteg pásztori leleménye, élménye és tapasztalata van – ezekből merítettünk egy riportra valót.
A lelkipásztor nem tart az emberekkel való találkozásoktól: a kertajtón kívül, egy asztallal, tetővel továbbfejlesztett „pletykapadon” fogad. Ennek a faalkalmatosságnak az a haszna, hogy általa sokkal könnyebben kerekedik beszélgetés egy-egy arra járó ember és a pad gazdája között, mint ha utóbbi a háza teraszán ülne. A magyarszecsődi lelkész a helyi Kulturális és Faluszépítő Egyesület elnökeként is az emberi találkozásokat szorgalmazza. A civil szervezet tagjai vállalták, hogy házuk, kerítésük elé „pletykapadot” helyeznek el, ahogy a régiek tették.

– Be kell látnunk, fontos másokkal leülni – érvel a lelkipásztor –, az emberek ugyanis a rohanás meg a virtuális világ hatalma miatt már falun sem beszélgetnek. Le kell lassítanunk, kellenek a találkozások. A személyesség gyülekezeti közösségünk megmaradásához is szükséges. Ha nem vállalnám a lelkigondozói beszélgetéseket, ha nem látogatnám az egyház holdudvarában lévő családokat, egyáltalán: ha nem volnék elérhető, akár itt, ezen a kinti padon is, talán visszaesne a létszám oda, amennyien 1973-ban voltunk, amikor ötödéves teológushallgatóként ideérkeztem.
Felidézi, akkoriban csak négyen voltak a templomban. Közülük a legidősebb, Janka néni így vigasztalta: „Ne szomorkodjon, tiszteletes úr, ha mi meghalunk, és senki nem jön templomba!” Jelenleg átlagosan harminc-harmincöten mennek el egy istentiszteletre, pünkösd mindkét napján ötvenöten voltak. Csaknem százhetvenen fizetnek egyházfenntartói járulékot.
Megértem, hogy itt nem rossz számok ezek, hiszen három piciny, fogyatkozó lélekszámú, katolikus többségű falu reformátusságáról van szó. Magyarszecsődön például ötszáz lélek él, és csak egy tizedük református. A másik két ellátott településen kicsit félmúltba repít: édesapja körmendi bíró volt a második világháború előtt, nagyapja ráadásul egykori csendőrezredes. Így apját a kommunista rendszerben kirúgták az állásából, mint politikailag megbízhatatlant szakmája közelébe sem engedték, egy építőipari ktsz-ben kényszerült dolgozni. Ott szerezte a fia az ilyesfajta gyakorlati tudást.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!