Minek a hatására lépett a szolgálat útjára?

Gyerekkoromban meghatározó élményeknek lehettem részese a családi házunkban. Nagymamám oszlopos tagja volt az Izsnyétei Református Egyházközségnek. Minden úrvacsora alkalmával – a jegyeket a gyülekezet tagjai ajánlották fel – megsütötte hozzá a kenyeret a saját kemencénkben. Emlékszem a tepsikre, az illatokra, a folyamatokra. Az istentisztelet előtt a presbitérium a mi otthonunkban vágta meg a kenyeret. Ez már gyerekként nagy hatással volt rám, így vonzott Isten magához.

Mikor lett ezután egyértelmű, hogy a teológián a helye?

Egyházi gimnáziumba jártam, ahol még közelebb kerültem a hitbéli dolgokhoz. Azonban ekkor még nem volt nyilvánvaló számomra Isten akarata az életem felől. Útkeresésbe kezdtem, több területen is kipróbáltam magam. Kisebb-nagyobb tapasztalatot szereztem értékesítésben, mezőgazdasági és kőművesmunkákban. Isten hívása továbbra is jelen volt az életemben, ennek nem tudtam ellentmondani, elindultam a lelkipásztori lét felé. A Debreceni Református Hittudományi Egyetemen szereztem diplomát 2020-ban.

Mit tudna kiemelni az egyetemi évekből?

Szerettem teológus lenni, a maga magasságaival és mélységeivel együtt. A legnagyobb öröm, hogy a teológián ismertem meg a feleségemet, Ingridet. Hatalmas ajándék Istentől, hogy a társammal tudjuk támogatni, előrevinni és biztatni egymást. Ez erőt ad a mindennapokban és a szolgálatokban. 2022-ben házasodtunk össze. Ingrid jelenleg a debreceni teológián doktorandusz, de sok szolgálatot vállal a gyülekezetünkben önkéntesként.

Az erősen katolikus Nyíracsádon ön a legkisebb felekezet lelki vezetője. Milyen feladatokkal találja magát szemben emiatt?

Az ökumené jól működik a községben, aminek nagyon örülök. Ugyanakkor a felekezeti sokszínűség miatt a reformátusoknak talán erősebb itt az identitásuk, mint azoknak a településeknek a gyülekezeti tagjaiban, ahol névleg mindenki ehhez az egyházhoz tartozik. Azonban elkezdve a hitoktatást a nyíracsádi iskolában azt tapasztaltam, hogy a református gyerekek szinte csak a katolikus köszönési formát ismerték. Az alapoktól kellett kezdeni a nevelést és az oktatást.

A gyermekek között végzett szolgálat fontos része a gyülekezeti mindennapoknak?

A kicsikben van a jövő, ezért feleségemmel különösen figyelünk a közöttük végzett misszióra. A nyári és az egyéb időszakos programok szervezésén túl templomba járó generációvá is próbáljuk nevelni a fiatalokat. Minden vasárnap gyermek-istentiszteletet is tartunk, amelyre a szolgálattevő ugyanazzal az igeszakasszal készül, mint amely az aznapi igehirdetés textusa. A gyerekek a templomban a liturgia elején részt vesznek az istentiszteleten, utána vonulnak át a gyülekezeti házba. Tudatosan neveljük az emberpalántákat az Istenben való hitre, az elköteleződésre mellette és a református gyökerek megismerésére. Keresztyénségemben a következő fontossági sorrendet állapítottam meg: első az evangélium továbbadása és közvetítése, második pedig a felekezeti identitás megerősítése.

Mit szeret a leginkább a hivatásában?

Nem tudok egy szolgálati területet kiemelni. Az tölt el a legnagyobb örömmel, amikor látom, hogyan kezd el az emberek arca ragyogni, a szemük csillogni az evangélium hatására, és hogyan hagy ez a megtapasztalás lenyomatot az életükön.

Mivel kapcsolódik ki?

Szeretek futni. Számomra ez a fajta testmozgás igazi feltöltődés, és ahogy a lábam alatt a kilométerek, úgy pörögnek a gondolatok és a tervek is a fejemben. Május elején egy csapat lelkésszel az UltraBalaton sporteseményen vettünk részt, amely a Balatont megkerülő verseny. Ez nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is megerősítette.