Előfizetek

LXVIII. évf. 25. szám

  • Az Ige mellett

    Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Karsay Eszter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

    Tovább olvasom
  • Ahol érvényesül Isten összegyűjtő szeretete

    Az Erzsébet-tábor egyszerre nyújt közösségi élményt és fejlődési lehetőséget a gyerekeknek, sőt, lelki élményt is, mert a keresztyénség az egész tábort áthatja – állítja Pálfalvi J. Viola lelkész, tábori szóval főtestvér. A gyermektáboroztatás lelki vonatkozásairól kérdeztük.

    Tovább olvasom
  • Hitvallásos nyitottság

    A minden embertársunk felé való szeretetteljes odafordulás keresztyén minimum. De Isten egyetemes szeretetének a tolmácsolása nem azonos a mindent elfogadás, a mindennel való azonosulás hamis toleranciájával. E kettős próbatétel adja keresztyén létünk feszültségét, lüktetését, dinamikáját és szépségét is. A hitvallásos jelleg és a nyitottság együttes megélése és közvetítése az egyház szolgálatának alapfeladata.

    Tovább olvasom
  • Isten többet akar adni nekünk egy lapos tévénél

    A Biblia nem a pénzről tanít, hanem a pénz által a hűségről. Tisztán kell látnunk, kinek mi a szerepe. Isten egyben a tulajdonos is, a gazda, övé a ruha, amelyet viselünk, a számítógép, amelyen megírja ezt a szöveget – magyarázza Illéssy János pénzügyi szakember.

    Tovább olvasom
  • Haver vagy barát?

    A barátságot maga az Úr Jézus emeli a „nagyobb szeretet” kategóriájába: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja a barátaiért.” Itt nincs versengés, a másik megalázása, gyengeségeinek kihasználása – mutat rá Székely Zsolt Ferenc. A hencidai lelkipásztorral a férfibarátságról beszélgettünk.

    Tovább olvasom
  • Henrietta három pataki hónapja

    Szalárdi János így magasztalta a XVII. századi pfalzi Henriettát: „Ki, hogy nagy kegyes életű, szelíd, engedelmes természetű személy lévén, mindenekben maga megalázásával is, minden tehetségével azon igyekező volna”, [hogy alkalmazkodjék a pataki, s általában a magyar szokásokhoz]!

    Tovább olvasom
  • Folytatva...

    ... az istentiszteleti beszámolókat, idézzünk még fiatal templomlátogatóktól: „A legmeglepőbb nekem maga a tény volt, hogy vannak, akik minden vasárnap szépen kiöltözve elmennek a templomba, és meghallgatják a lelkész szavait. Persze hallja az ember, hogy vannak vallásgyakorló keresztények, de aki nem ilyen közegben nő fel, annak ez érdekes.”

    Tovább olvasom
  • A heti bibliai részhez –„Ne vígy minket kísértésbe!”

    A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

    Tovább olvasom
  • Imádkozzunk!

    Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

    Tovább olvasom
  • Elhívott, elkötelezett

    Az ember bármely szakmába kerüljön, ha Jézussal együtt dobog a szíve, akkor Márk evangéliumából kiindulva kötelessége az evangéliumot szertevinni a világban. Nekem a kultúra területére szól az elhívásom, ezzel Isten azt a pecsétet tette a szívemre: az emelkedett kultúra által kell az evangéliumot minden emberhez elvinnem – vallja Zámbori Soma színművész.

    Tovább olvasom
  • Párhuzamos igazságok a hitben

    A hitünk egyik párhuzamos igazsága ez: Isten úgy munkálkodik az életünkben, hogy mi ahhoz nem tehetünk semmit hozzá, el sem vehetünk belőle, mégis mi is száz százalékig benne vagyunk. Megtettem a magam dolgát, de a növekedést, a csodát Isten adta, és én csak eszköz voltam a kegyelem megtestesülésében. Hálára hív ez a szemlélet.

    Tovább olvasom
  • Egy vérbeli teológus-pedagógus

    Egyszerre megható és gyakorlatias a XVII. század közepén született – és Tornától Szatmárig számtalan eklézsiában paposkodott – reformátor, Szőnyi Nagy István tanácsa: Közös muzsikálással hívogatni a gyermekeket az írás és a Biblia megismerése felé. Módszerét az egyházi óvodák az ő szeretetéhez és bölcsességéhez méltóan követik.

    Tovább olvasom
  • Nemlátásban

    Kommunikációnk a személyesnek vélt szinteken is egyre inkább mediatizálódik, közvetítetté válik, és a telefon recsegése, a képernyő pixelei lassan beépülnek abba a képbe, amelyet közeli vagy távoli ismerőseinkről magunkban felidézünk. Közhely, hogy a közösségi életünkben is ezt tapasztaljuk.

    Tovább olvasom
  • Reklámzajban?!

    A hirdetések attól hatnak ránk, hogy számtalanszor megismétlődnek, információmorzsaként beszivárognak a tudatalattinkba, ezért érezzük úgy a boltban, hogy kedvünk támadt egy fogyasztási cikkhez – magyarázza Simay Attila Endre. Szerinte a reformátusságot a közösség fontosságával és a keresztyénség kétezer éves múltjával is reklámozhatjuk.

    Tovább olvasom
  • Martin Bucer, a békítő

    A keresztyénség egységét tartotta szem előtt, gyakran lépett fel felekezetek között közvetítőként, igyekezett a jót meglelni reformátortársaiban, nyitott és békeszerető személyisége ritka kivétellé tette a XVII. században Martin Bucer német hittudóst, protestáns reformátort.

    Tovább olvasom
  • Múltidéző

    Azt szokták mondani tréfásan: nincs régebbi dolog, mint a tegnapi újság. Azonban a régi újságok, különösen a református sajtóorgánumok, kiadványok számos olyan gondolatot tartalmaznak, amelyek ma is érvényesek, tanulságosak és jövőbe mutatóak. E rovatban ilyen időtálló elmélkedésekből idézünk. Ezzel a régi értékeket őrizzük, és a hagyományokat ápoljuk.

    Tovább olvasom
  • Bőrönd, hátizsák, kartondoboz

    A régi időkben is költöztek az emberek, és ilyenkor vitték magukkal a legfontosabb tárgyaikat. Ám amikor Jézus elhívta a tanítványait, minden másként működött. Nem kellettek bőröndök, hátizsákok, papírdobozok, nem kellett batyu.

    Tovább olvasom
  • Bak Géza

    – A kétezres évek közepén jóindulatú daganatot találtak a májamon, megműtöttek. A kórházi ágyon fekve meghatározhatatlan késztetés hatására imádkozni kezdtem. Megfogadtam, hogy ha Isten megment, utána egész életemet örök hálaadással neki szentelem. Megmentett, én pedig azóta igyekszem neki tetsző életet élni.

    Tovább olvasom