Az idős- és a szeretetotthonokban a szemünk előtt zajlik a diakóniai munka, vannak azonban kevésbé látható részei is e szolgálatnak. Melyek ezek?

A gyülekezetekben végzett diakóniai szolgálatnak is léteznek látványos elemei, például a szervezett közösségi alkalmak, szeretetvendégségek, adománykoncertek vagy a Szeretethíd, mellettük pedig ott vannak a mások által kevésbé érzékelt feladatok. A budai gyülekezet saját diakóniai raktárjából rendszeresen támogat szegény sorsú embereket, például a Cegléd közeli Ugyer tanyavilágába ruhákat viszünk, azok válogatását önkénteseink végzik. De hasonló „rejtett” szolgálat az enyém is: látogatom gyülekezetünk idős tagjait, beszélgetek velük, segítek az otthoni feladataikban, esetleg idősotthont vagy ápolót keresni nekik. Fogyatékkal élőknek gitárzenés alkalmat tartok, a Pető Intézet református diákjainak pedig hittanórát.

Ön egyike azon kevés diakónusoknak, akiket főállásban foglalkoztat egy gyülekezet. Milyen hatással van a közösség életére egy ilyen munkatárs?

A gyülekezet lelkipásztorának könnyíthet a terhein, ha ő tartja a kapcsolatot a gyülekezet segítőivel. Tapasztalatból tudom, milyen sokat jelent az időseknek a rendszeres látogatás, lelkileg erősíti őket. „Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban” – írja erről Jakab. Egyben misszió, hiszen idősen is megváltozhat valakinek az élete.

Fekete Károly püspök szerint a diakónia élet- és magatartásforma. Ön is így látja?

Elhivatottság kell hozzá, hit és élő kapcsolat Istennel. Ebből táplálkozik a hivatás, a szolgálni akarás. A diakónus nem jótékonykodni akar, hanem Isten vezeti, az ő szeretetéből merít, úgy munkálkodik. Mi már nem úgy dolgozunk, mint a diakonisszák, akik nem mentek férjhez, együtt éltek és a nap huszonnégy órájában elérhetők voltak, de a szolgálatunk még ma is valóban életforma.

Dani László lelkipásztor, a szeretetszolgálat gyülekezeti diakóniai referense korábban úgy fogalmazott, a diakónia közösségi lehetőség. Hol tartanak ma református gyülekezeteink ennek felismerésében?

Tőle tanultam, hogy a diakónia hálóként megtartja az embereket a közösségben. Minél többen végzik ezt a szolgálatot, annál erősebb a megtartó erő, és annál könnyebb hordozni az így ránk bízott életeket. Például időnként felmérjük, hogy gyülekezetünk önkéntesei mely területen tevékenykednének szívesen, némelyiket egy-egy gyülekezeti csoport vállalja el. Tizenkét éve szolgálok a budai gyülekezetben, azóta számos találkozón vettem részt. Tapasztalatom szerint a gyülekezetek többségében lenne igény e munkára, de főállású diakónust nem tudnak alkalmazni. Sok helyen így félállású vagy teljesen önkéntes diakónusok szervezik a segítségnyújtást.

Csak az nevezheti magát diakónusnak, akinek papírja van erről?

Az Úrnak végzett szolgálat ez, minden formáját egyformán meg kell becsülni. Talán egy diplomás diakónusnak lehet jobb rálátása dolgokra, több elméleti és tárgyi ismerete, de szerintem nem elengedhetetlen ez a célzott tudás. Ha az Isten irányítása alatt munkálkodik, az Úr megadja hozzá a bölcsességet és a szeretetet. Sokan kérdezik, hogy nem nehéz-e ez a szolgálat. Az efezusi levélben azt olvassuk, hogy Isten előre elkészített jó cselekedetekre teremtett minket, amelyekbe csak bele kell állnunk. Gyakran éreztem már egy-egy látogatás előtt, hogy az Úr Jézus előttem jár, előkészíti a „terepet”, megnyitja a szíveket. Ugyanígy az enyémet is formálja, hogy mire megérkezem, használhasson az ő dicsőségére.