Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. E héten Bogádi Szabó István református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének korábbi püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Jelentős esemény a felvidéki magyar fiatalok életében a kétévente megrendezett ÉlesztŐ. Az ideit a kelet-szlovákiai régió szervezi. Hercegkút a világörökség része; azért esett a választás e helyre, mert több hasonló rendezvénynek volt már házigazdája, és megfelelő környezetet nyújt a minden táborozó korosztályának: gyerekeknek, fiataloknak, családosoknak.

Az egyház négy ismertetőjegye: az Ige tiszta hirdetése – a sákramentumok kiszolgáltatása – az egyházfegyelem – a szeretetszolgálat (diakónia). Ezek alapján most azt próbáljuk megfogalmazni, mi is lehet a mi négy oszlopunk a mai helyzetünkben, ezen a nyáron: gyümölcstermés – veszteségek – kereszt – pihenés (munka-ünnep).

Hisszük-e, hogy üdvösségünk Krisztusban, Isten irántunk megnyilvánuló kegyelmén nyugszik? Igaznak tartjuk-e, hogy Jézus halálával szerzett engesztelése és feltámadása által megbékélhetünk a Szent Istennel és egymással? A többi között e kérdésekre kerestek választ a Ligonier-konferencia előadói Belfastban. Arra törekedtek, keresztyénként jobban megértsük az újjáteremtésben identitásunkat és felelősségünket az egyház iránt.

Tudjuk, Isten tervében hol a helyünk. Világos számunkra, hogy képmására teremtettünk. Hisszük, bukott emberi voltunk ellenére kegyelme által helyreállít, fokozatosan, de valóban Krisztus hasonlatosságára formál bennünket. Ekkor kerül helyére, válik érthetővé identitásunk, ez ad méltóságot és stabilitást – nyilatkozta lapunknak Sinclair Ferguson skót teológus. .

Nem egy esetben felismeri az utas: mindeddig megfosztotta magát az élő Isten jelenlététől, a valódi élettől, amelyért érdemes létezni. Igyekszem megértetni, élni sokféleképpen lehet, de keresztyén hitünk és tapasztalatunk szerint egyféle módon érdemes: Krisztusba kapaszkodva. Ily módon reményt kaphatnak – vallja Krasznai Andrea Csilla lelkipásztor. A misszióvezető negyed évszázada végez szolgálatot a légikikötőben.

... négyen vannak a tanítványok Jézus körül, a halászok: Simon és a testvére, András, Jakab és a testvére, János, amikor fölmennek a hegyre, hogy tanítsa őket. Nagy sokaság követi őket. A többiek menet közben vagy éppen a beszéde nyomán kerülnek a közelébe és lesznek elhívottak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

Vágytam egy őszinte keresztyén női barátságra, a szívem mélyén szerettem volna, hogy ő előrébb járjon a hitben, korban, és időközönként találkozva közösen imádkozhassunk. Latolgattam, de nem tudtam elképzelni, hogyan teljesíthetné be Isten a kérésemet – eleveníti fel Ági.

„Nincs alku, én hadd legyek boldog” – írta József Attila, ahogyan ezt is a Freudról írt versében: „Úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.” Mégis gyakran éhen maradunk. Talán azért, mert megfeledkezünk a jézusi igazságról, amelyet Pál apostol idéz Jézustól az efezusiaknak: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

Mindenhová viszek magammal könyveket, tollat és papírt, mert ezek a munkaeszközeim: esélyt adok magamnak, hogy ne legyek „fölösleges”. Meglehet, Tolsztoj első naplókísérletének bejegyzését értem félre az akarat fejlesztésének szabályairól, mely szerint „egyetlen gondolatot sem szabad elhagyni anélkül, hogy le ne jegyezzem, és tovább ne gondoljam a megfelelő időben”.

Hatalmas mérföldkő a jászberényi gyülekezet életében, hogy hálát adhattak a templom megújulásáért, amely jelképe a közösség formálódásának is. Hálásak amiatt is, hogy tíz év alatt, Istenh kegyelméből, az óvoda mellett megnyithatta kapuit az új bölcsőde, megújulhattak egyházi épületeik, és megszépült a templomkert.

„Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk ki semmit. Mindazáltal a te parancsolatodra kivetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.” (Lk 5,4–6, Károli Gáspár ford.)

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

Jézus így szólt a tanítványaihoz: – Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! – A tanítványok nem akartak hinni a szemüknek. Mert az is csoda volt, hogy öt kenyérből és két halból ilyen rengeteg embert jóltartottak. De hogy a maradék is tizenkét kosarat töltött meg, az a csodák csodája.

– Az egyik nyáron anyukám hittantáborba küldött Tiszakeszire. Ott tapasztaltam meg az Úristen szeretetét. A családban mi nem mutattuk ki a vonzalmunkat, bár tudom édesanyámról, a mai napig végtelenül szeret minket. Tiszakeszin, számomra hihetetlenül idegen emberek mutatták ki a szeretetüket. Ezután minden évben részt vettem a táborban, folyamatosan fejlődtem az Úristennel való járásban.