Pedig az életmód-tanácsadók (de orvosok és mentálhigiénés szakemberek is) szokták javallani, hogy majdnem mindegy, mivel töltjük, csak ne gondoljunk a feladatokra. Pihenni kell a testnek, az agynak és a léleknek is, utóbbi pihenésének egyik formája a belső csönd (s ez az ember és az emberfeletti találkozásának alkalma is). Offline állapotba kell helyezni magunkat, hogy online kapcsolatot létesítsünk az emberi szükségletpiramis fölső szintjével, a transzcendenssel.

Ha valaki elutazik egy hétre (bárhová, de akár otthon is maradhat), nagy eséllyel csak akkorra szokja meg a termékeny semmittevést, amikor megint munkába kell állni. Rossz szokásom, hogy mindenhová viszek magammal könyveket, tollat és papírt, mert ezek a munkaeszközeim: esélyt adok magamnak, hogy ne legyek „fölösleges”. Meglehet, Tolsztoj húszévesen, 1847 elején vezetni kezdett első naplókísérletének bejegyzését értem félre az akarat fejlesztésének szabályairól, mely szerint „egyetlen gondolatot sem szabad elhagyni anélkül, hogy le ne jegyezzem, és tovább ne gondoljam a megfelelő időben”. Nem biztos, hogy a pihenés a „megfelelő idő”, s amúgy a prédikátor Salamon könyve is ezzel a mondattal kezdődik: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.”