... négyen vannak a tanítványok Jézus körül, a halászok: Simon és a testvére, András, Jakab és a testvére, János, amikor fölmennek a hegyre, hogy tanítsa őket. Nagy sokaság követi őket. A többiek menet közben vagy éppen a beszéde nyomán kerülnek a közelébe és lesznek elhívottak. Majd csak később kapják a keményebb részleteket is arról, mivel jár a tanítványság: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!” (Mt 16,24)

A hegyi beszéd sem könnyű. Nem kecsegtető ígéret arról, hogy Jézus mellett boldogság vár. (Bár ez is igaz.) Félúton a Sínai-hegy és a Golgota között, a törvényadás és a keresztre feszülés, a parancsolatok és a kegyelmes ígéretek között állnak. Jézus meghívót ad a mennyek országába a boldogmondásokkal, de nem önfeledt, naiv, tudatlan, mámoros állapotról beszél. Elkopott a boldog szó a szánkon, ezért érdemes segítő jellemzést adni, valahogyan körülírni a jézusi boldogságot, ha valakinek szeretnénk továbbmondani: kiegyensúlyozott és derűs békesség, dinamikus nyugalom, áldott és üdvös harmónia, spirituális öröm. Amiről Jézus Krisztus beszél, ami az ő isteni lényéből árad, az gyógyír a beteg testnek és az elcsüggedt léleknek.

Kiábrándító a tény, hogy a folytatásban a törvény forradalmian új értelmezését kapják a hallgatók. Nem törli el a törvényt, nem is könnyíti meg, hanem vallomása szerint új módon és teljesen betölti (5,17–19). Vizsgálhatjuk Jézus életét és magatartását ennek alapján, vajon igazolódik-e ez. Hiszen gyakran törvényszegőnek bizonyul a vallás vezetői előtt. Csakhogy ő nem betű szerint, hanem Lélek szerint éli Isten törvényét. A szombat parancsát nem görcsösen méricskélve, lelketlenül követi, mert neki fontosabb az ember, aki éppen elé kerül, és megszánja a beteget, aki szenved. Ott és akkor gyógyítja meg, amikor rátalál. Ezt a szabadságot érvényesíti követőire is, hogy ne csak a vallásos előírások, szabályok irányítsák gépiesen az életüket, hanem töltsék meg szeretettel, és haladják meg azokat. „Mert mondom nektek, ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudók és farizeusok igazságát, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.” (20) A farizeusok és írástudók igazsága az ószövetségi parancsolatokon alapult, amelyeket a rabbik még tovább részleteztek, magyaráztak, hogy az egyes helyzetekben hogyan lehet és kell ezeket alkalmazni. El lehet veszni bennük. Lehet ügyeskedni is, hogy egyiket a másikkal kijátsszuk.

Kellenek törvények, de baj, ha belebonyolódunk és elfelejtjük a lényeget. Jézus megvilágítja, mi a fontos.

(folytatjuk)