Több mint ötven évet töltött lelkészi szolgálatban, a református keresztyénség egyik legismertebb alakja. Mi a legfontosabb, amit hosszú szolgálata során megtanult Istenről?

Az első talán nagyon egyszerűnek tűnik, de rendkívül fontos, mégpedig az, hogy ő az Isten, nem pedig én. Emlékszem, évekkel ezelőtt olvastam Friedrich Nietzsche néhány sorát: „Ha van Isten, hogyan bírom elviselni, hogy nem én vagyok az?” Megdöbbentett az emberi szívnek ez a megnyilvánulása. Az istentagadó német filozófus kijelentése – kétségtelenül akaratlanul! – azt tükrözi, ahogyan a Sátán megkísértette Évát az Édenkertben: „olyanok lesztek, mint az Isten...” Keresztyénként életünk során megtanuljuk, hogy miközben Isten vezet, útjai mindig bölcsek, még ha nem értjük is őket. Ézsaiás könyvében világosan megfogalmazódik: „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Mindennek az alapja az Istennel való kapcsolatunk. Ő a nagy „Vagyok, aki vagyok”, megismerésének nincs vége. Hiszen mindennél hatalmasabb, amit fel tudunk fogni. Ez az egyik legszebb tapasztalata a keresztyén életnek. Napról napra, hónapról hónapra, évről évre jobban megismerhetjük a Mindenhatót, és mélyebben ragaszkodhatunk hozzá. Szeretem Chichesteri Richárd imáját: „Uram, három dolgot kérek, hogy tisztábban lássalak téged, mindennap jobban szeresselek és szorosabban kövesselek.”

Gyakran beszél Ligonier-konferenciákon. Hogyan került kapcsolatba velük és mivel segítik a hívők világközösségét?

El tudnám önt vinni pontosan arra a helyre, ahol álltam, amikor először hallottam R. C. Sproul nevét, aki feleségével, Vestával együtt 1971-ben megalapította a Ligonier Ministriest. Az egyik barátom, aki az USA-ban folytatott tanulmányaiból tért vissza, elmondta, hogy a református világ legnagyobb kommunikátoraként emlegetik Sproult, én pedig arra gondoltam, hallanom kell őt valahogy. Nem is sejtettem, hogy néhány évvel később egy tanácskozáson találkozni fogunk az USA-ban. Barátok lettünk, és hamarosan meghívott előadónak különböző Ligonier-konferenciákra. Amikor rá gondolok, gyakran eszembe jutnak Augustinus szavai Ambrosiusról, Milánó püspökéről. Nemcsak a tanítását és prédikációját értékelte, hanem azt is, hogy kedves volt hozzá. Sproul sírkövén ez áll: „Kedves ember volt, aki egy még kedvesebb Megváltót szolgált.” Közeli barátként gondolok rá mindig. A Ligonier az ő munkája nyomán lett azzá, ami ma, vagyis olyan, a világot átkaroló szervezetté, amely több nyelven szolgálja a gyülekezeteket az Újuljatok meg elmétekben! című programsorozattal, valamint konferenciákon, videós tanítási sorozatokkal, amelyeket gyakran használnak házi csoportokban vagy felnőtt-bibliaórákon. De a könyvkiadás és nem utolsósorban a The Reformation Study Bible révén is segít. Említsük még meg a börtönökben végzett szolgálatukat is.