SZOKATLAN TÁJON ÉS IDŐBŐL

Baráth Julianna lelkipásztor 2015-ben került Nyárádra. Legnagyobb meglepetésére a gyülekezeti terem falán mennyezetkazetták fotóit látta Nyárád felirattal. – Gondolkodtam, hogy az Őrségben vagy a Nyírségben, illetve egy-két helyen Somogyban ez természetes lett volna, de itt, Pápa környékén – különösen a türelmi rendelet korában – egyáltalán nem voltak elterjedtek a mennyezetkazetták a templomokban. – A lelkipásztor megkérdezte erről a levéltárakat, de nem talált válaszra. Másodszor is nekiveselkedett, amikor 2018-ban a templom építésének 230. évfordulójára egy kiállítás kedvéért kikérték a múzeumtól a gyülekezethez tartozó tárgyakat. Ám levéltári nyomozásait ekkor sem koronázta siker. Végül a templom felújítása vezetett kisebb áttöréshez, mert a műemlékvédelmi dokumentáció és értéktár létrehozása nélkül a külső vízelvezetés és a fűtés kialakítása sem kezdődhetett el. – Majdnem másfél évbe telt ennek az elkészítése, halasztást is kellett kérnünk a pályázati határidő tekintetében. A kivitelező kapcsolatai vezettek el bennünket Rostás Péterhez, a Kiscelli Múzeum munkatársához. Mivel az ő kutatási területe épp e kor bútorfestése és asztalossága, szívügyének tekintette a nyárádi kazettákat, és sokkal többet foglalkozott a témával, mint amennyit a dokumentáció igényelt – tájékoztat a lelkész.

AZ ELSŐ FELTÉTELEZÉSEK ÉS NYOMOK

Korábban is sokan feltételezték, és a művészettörténész elsődleges véleménye is az volt: ezek a kazetták nem helyiek, valahonnan odakerültek. Baráth Julianna, ismerve a gyülekezet múltját, biztos volt abban, hogy nem lehet tévedés. – Mindig szoros és jó kapcsolat volt Nyárád és Pápa között. Sűrűn látott el teológiai tanár lelkészi szolgálatot a nyárádi gyülekezetben. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a gyűjteményekben hibásan tartsanak valamit számon Nyárád neve alatt. Ha egy budapesti múzeum apró tárgyai között megkopott felirattal találnak valamit, akkor összekeverhetik Nyárádot Nyíráddal, de itt kizárt – fejtegette a lelkész. A kutatás folyamán Rostás Péter meg is találta a bizonyító erejű dokumentumot.

1788. augusztus 16-án a gondnok ezt jegyezte fel: „Templom csifra deszkait föl szegezni szeg 2 ft. 5 garas”. Később pedig, folytatva az adott év kiadásait, azt olvassuk: „Föstikért 9 feliért 2 forint 4 garas”. Továbbá a tapolcafői asztalosmesterrel kötött szerződésben azt is rögzítik, hogy a mezőlaki templom mintájára készítik el ezeket a „csifra deszkákat”. Így bizonyossá vált, hogy nem az Őrségből és nem a Nyírségből vándoroltak ide a festett táblák. A szög és fölszögezés említése pedig valószínűsíti azt is, hogy nem a karzat mellvédjén helyezkedtek el a díszes kazetták. A kor asztalosai ugyanis sokkal szívesebben rögzítettek nútolással mindent, amit lehetett, és csak a legszükségesebb esetekben nyúltak szöghöz.