Jézussal mindig lehet újat kezdeni
Addig dolgozom, amíg Urunk engedi, és még feladatot bíz rám, amelyhez még az erőt és a lelkesedést is megadja – mondja a nyolcvanhárom éves M. Kiss Katalin. A kerámiatervező művész, aki hatvanéves pályafutásának derekán tért meg, művészetével is az Urat szolgálja: leveleket mintázó egyedi alkotásain ébresztő és bátorító bibliai üzenetekkel közvetíti az örömhírt.
EGY MEGTÉRÉS TÖRTÉNETE
Milyen lehet egy keramikusművész otthona? Vajon hegyekben áll az agyag az egyik sarokban, míg kicsivel arrébb lágyan duruzsol az égetőkemence, miközben pörög a fazekaskorongon a massza, várva, hogy formát adjon neki a művész? Ilyen várakozással érkezem M. Kiss Katalin budapesti lakása felé, akivel az idei REND (Református Egyházi Napok–Dunántúl) fesztiválon találkoztam először.
A II. kerületi társasház főbejáratán belépve az első ajtón ez olvasható: M. Kiss Katalin – műterem. Akkor nem lesznek agyaghegyek a lakásban, konstatálom. A keramikus lakásuk ajtajában fogad, bent a konyhaasztalon frissen főzött baracklekvárral teli üvegek sorakoznak, nem a száradó műalkotások. A nappaliban rendezett rendetlenség, a könyvektől roskadozó polcok előtt dobozok.
– Ezek még a REND-ről vannak, azok pedig már több évtizede ott pihennek – mutat az egyik, majd a másik kupacra M. Kiss Katalin. Az évtizedes, gondosan letakart dobozhalom mellett hasonló szellemben rendezett íróasztal áll. – Itt írom meg a budapesti fasori református templom kolumbáriumának urnafülke-fedőlapjait. Több száz darabot készítettem már, még hetven-nyolcvan hátra van.
E munka különös jelentőségű M. Kiss Katalin számára, mert hiszi, hogy Isten közreműködésével kapta ezt a megbízást, miután ötvenévesen megtért, és munkájával is az Urat szerette volna szolgálni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!