Mennyire igazolódtak a képzés elindítása előtt megfogalmazott elképzelések az elmúlt félévben?

Mintegy húsz fő beiskolázásával tudtuk elindítani a képzést februárban, ami a rövid toborzási időszakhoz képest óriási eredmény. Szinte valamennyi hallgató a Reformátusok Lapjából értesült a lehetőségről. A református lelkészekhez és az egyházi fenntartású intézmények már diplomás munkatársaihoz eljutottak a hívó szavak. Az első félévi vizsgákon túl vagyunk.

Sokat tanultak a hallgatók, igazi alkotóközösségé formálódtunk. A bensőséges hangulatú közegben magas színvonalú oktatás folyt, amelyhez a nívós pedagógiai munka is hozzájárult, no és persze a hallgatók aktív, céltudatos hozzáállása. Az első féléves elméleti tanórák keretei között is törekedtünk a gyakorlatcentrikusságra, esettanulmányszerű megközelítésre.

Milyen diplomát várnak el a továbbképzési szakra jelentkezés feltételeként?

Nincs konkrét elvárás. A hallgatóink zöme teológiai, gazdasági, jogi vagy szociális végzettségű, de vannak pedagógusok is. A lényeg, hogy a beiratkozó lehetőleg egyházi intézménynél dolgozzon, ott vezető legyen, vagy vezetővé kívánjon előlépni, a rábízott közösség ügyeit gazdasági értelemben is tudja irányítani, ellenőrizni. Ez a motiváció a meghatározó a jelentkezőknél.

Milyen hozzáadott értéket ad ez a másfél éves továbbképzési szak?

A református oktatás hagyományai és a szakmai megújulás iránti nyitottság határozza meg a képzésünk szellemiségét. Az egyházak szerepe felértékelődött a rendszerváltozás után, és nem csak hitéleti tekintetben. A gyülekezetek gazdálkodnak, pénzzel, pályázatokkal foglalatoskodnak. És egyre gyarapodik a fenntartásukba kerülő oktatási, szociális, egészségügyi intézmények száma. E területekre pedig olyan szakemberek kellenek, akiknek keresztyén hitük gyakorlása mellett pénzügyi döntéseket kell hozniuk, költségvetést kell összeállítaniuk, és a pályázatok útvesztőjében is el kell igazodniuk. A hallgatóknak ehhez szükségük van egyházi jogi ismeretekre, a szociális igazgatással és közpénzügyekkel, sőt, az adókkal összefüggő szakismeretekre is. Meggyőződésem, hogy a gyülekezetek élén álló lelkészeknek, presbitereknek, költségvetési intézményt vezetőknek a felelős értelmiségi mivoltuk mellett olyan szakemberekké kell válniuk, akik a rájuk bízott közösségek gazdasági ügyeivel is érdemben tudnak foglalkozni. Mi tehát ezen ismeretek átadásával járulunk hozzá egyházunk közösségeinek sikeres működéséhez.