Istennyomozó magyarok a tengerentúlon
Ötgyermekes református lelkész Jakabffy Zsolt. A Partiumból került Los Angelesbe 2001-ben. A diaszpórában nem jellemző módon a hétvégi magyar iskolát is vezeti a gyülekezetén kívül: missziónak tekinti. A templom és a vele szoros együttműködésben működő Reményik Sándor Keresztény Magyar Iskola az észak-amerikai magyar diaszpóra talán legjobban felépített magyar oktatási intézménye, diákszínjátszó körrel, néptánccsoporttal, könyvtárral, iskolaújsággal. Az oktatási intézmény és az egyházközség évi két bált és egy majálist szervez, és egyre hangsúlyosabbak a családos lelki programjaik.
Miért lett lelkipásztor?
Édesanyámnak mindig az volt az álma, hogy egyszülött fia lelkész legyen. Okát soha nem mondta el, és rendszeres templomba járók sem voltunk. Mérnöki pályára készültem, közben részt vettem egy amatőr színházi csoportban, a Kortárs Színpad 71-ben, zenét szereztem és zenekarban játszottam, kapusként egy C ligás csapatban fociztam. Eközben mindig fontosnak tartottam a magyarságomat, ifjúsági bibliaórákra jártam és tábort szerveztem, ami Erdélyben és a Partiumban a nyolcvanas évek végén nem volt egyszerű a kettős – kommunista és román – elnyomás miatt. 1990 januárjában Temesvárra utaztunk a családdal. Amit akkor ott láttam, alaposan megrázott, és hitbeli kérdéseket vetett fel bennem: kell lennie minderre mélyebb magyarázatnak annál, mint hogy emberi indulatok feszültek egymásnak.

Elkezdtem mélyebben tanulmányozni a Bibliát, és szinte heteken belül úgy éreztem, nekem nem a mérnöki pályára van szükségem, hanem arra, hogy a világban folyamatosan felszínre kerülő mély kérdésekre próbáljak olyan választ kapni – és főleg adni –, amely talán szembeszáll a világ sodrásával, ám az egyetlen igaz. Így kerültem a teológiára, feladva a tudományos irányt.
Tőkés Lászlóval találkozott akkor?
Személyesen akkor még nem, csak amikor az egyetem elvégzése után a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnél szolgáltam, az ifjúsági ügyosztályra kerültem. Meghatározó élmény volt a munkatársának lenni, rengeteget tanultam tőle, igazán tisztelem. Talán azért kerültem arra a posztra, mert a lelkészi pályám első éveiben, sőt már teológusként is számos sikeres ifjúsági foglalkozást, például honismereti és íjásztáborokat szerveztem például a Körös vidékén. Folyamatosan aktívan kerestem a kapcsolatot a fiatal korosztállyal. Törekedtem arra, hogy az Úr házába vonzzam ezt a réteget, mert éreztem: ők a jövő. A zenei képességeimet szolgálatba állítva írtam egy rockoperát Pilátus címmel; tíz-egynéhány egyházközségben be is mutattuk. Az időseket mindig tiszteltem, a mostani gyülekezetben is értékelem őket, foglalkozom velük. De valakinek tovább kell vinnie mindazt, amit ők megteremtettek, ezért össze kell kapcsolni a korosztályokat.

Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!