Egyre többet hallani az érzelmi kimerülés fogalmáról. A jelenséget eleinte a kiégés egyik fő tüneteként tartották számon, mára attól függetlenül is olvashatunk róla. Míg Freudenberger definíciója szerint a kiégésszindróma „a krónikus érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, mentális, emocionális kimerülés, mely a reménytelenség és az inkompetencia érzésével jár, és melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”, addig az érzelmi kimerültség „csupán” a minket érő stressz hatására kialakuló folyamatos lelki fáradtságra, elhasználtságra utal. Velejárója lehet az erőtlenség, bágyadtság, ugyanakkor jóval több puszta elfáradásnál – az állapot neve is mutatja ezt.

Ha érzelmileg kimerültünk, nem segít, ha alszunk egy jót. De talán egy hét szabadság sem, könnyen lehet ugyanis, hogy utána is fásultak maradunk, nehezen koncentrálunk, nem találunk örömöt azokban a feladatokban és programokban, amelyek máskor feltöltenek. Nincs erőnk másokra vagy magunkra figyelni, gondoskodni bárkiről. Kilátástalan az élet – mintha csak rossz napok követnék egymást.