Teológusként szerepet vállalt az erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesületet (IKE) újjáalakulásában. Hogyan történt?

Már a változások előtt a kolozsvári kakasos templom segédlelkésze által részben titokban szervezett ifjúsági bibliakör tagja voltam, részt vettem a nyári táborok szervezésében. Isten áldása igazi lelki ébredést hozott a fiatalok körében. A forradalom napjaiban fogadtuk a segélyszállítmányokat, szerveztük a polgárőrséget, jelen voltunk az első keresztyén ifjúsági konferencián. 1992-ben másodéves teológiai hallgatóként részt vettem a nagyenyedi református ifjúsági találkozón, ahol elvállaltam, hogy harmadmagammal megszervezzük az IKE-t. Egyéves munka után Illyefalván az ifjúsági csoportok képviselői megtartották az alakuló közgyűlést.

Kolozsváriként a teológiáról a háromszéki Árkosra került. Hogyan sikerült megszokni a nagyvárosi élet után a vidéki gyülekezetet?

Nem ragaszkodtam a kolozsvári szolgálathoz, a saját lábamra szerettem volna állni, olyan közösségben, amelyben missziós lelkületre van szükség. Kicsit ferde szemmel néztek ránk, amikor az első ifjúsági napokat szerveztük, de ma már szinte nem telik el egy gyülekezetben sem úgy a nyár, hogy nincs vakációs bibliahét. A kétezres évek elején idősek, elesettek, fogyatékkal élők felé fordított az Úr. Megszerveztük a Diakónia Keresztyén Alapítványt és a betegápolást az első vidéki településeken, Kovászna megyében, majd az első, fogyatékkal élő felnőtteket ellátó nappali központot, délutáni oktatást hátrányos helyzetű gyerekeknek és az első vidéki bölcsődét. Isten megáldotta ezt a szolgálatot is.

Néhány évvel ezelőtt Bukarestben a szociális ügyekkel is foglalkozó minisztériumba nevezték ki. Milyen feladatkörrel bízták meg?

Ezt is Isten kezéből vettem át. Az első református lelkész voltam, aki államtitkárként a román kormány tagjaként tevékenykedtem. Hálás vagyok, hogy a szociális ügyek irányításával bíztak meg. Munkacsoportunk teljesen átgyúrta az e területen nyújtott szolgáltatásokat szabályozó törvényt, amely így ma már megszabja, hogy a támogatás a szolgáltatásban részesülőt követi. Addig költségvetési támogatásban csak az állami szolgáltatók részesültek, az egyházi, alapítványi szolgáltatások csupán pályázati pénzekből. Ettől kezdve az ellátottak száma szerinti normatív támogatásra jogosultak. Emellett sok más szociális területen is sikerült változtatásokat elérni.

Hogyan segíti az egyházat a Diakónia Keresztyén Alapítvány ügyvezető igazgatójaként?

A megyében munkatársaink naponta rengeteg rászorulónak nyújtanak segítséget, kezelést, több száz gyermek kap meleg ebédet vidéki iskolákban. A fogyatékkal élők nappali foglalkoztatóiba mintegy százan járnak. Ezt mind a diakónia dolgozói végzik a református egyház képviseletében. Mind a gondozottak, mind a hozzátartozók tudják, hogy munkatársaink Krisztus parancsát töltik be Isten dicsőségére.

Az erdélyi református cigánymisszióban is szerepet vállal. Mit kell tudni e munkáról?

Isten ebben is előre tervezett. A miniszter korábban rám bízta az országos roma felzárkóztatási stratégiát kidolgozó bizottság vezetését és a romaintegrációs ügy EU-s képviseletét. Amikor pedig lemondtam államtitkári mandátumomról, s visszatértem a diakóniához, Isten új szolgálati területre hívott el: a magyar ajkú cigányok közötti misszió elindítására. Erdélyben százötvenezer magyar ajkú cigány él, nagyrészt magyar közösségek mellett. Egyrészt fel kellett mérni a helyzetet, másrészt a már elkezdett szolgálatokat folytatni, munkatársakat képezni. A sepsiszentgyörgyi diakónia évek óta foglalkozik cigány gyerekekkel délutáni oktatásban, táborokban. Több hasonló kezdeményezés van még Erdélyben, ezeket össze kell fogni, fejlődési lehetőséget teremteni számukra. Többször hallom: ezzel kár foglalkozni, ám Péter és társai is sokat próbálkoztak a halfogással, végül Jézus parancsára a mélyre evezve bevetették a hálót. Nem használtak különleges módszert, csak tették, amit az Úr parancsolt. Nekünk is ezt kell tennünk!