Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Balog Zoltán református lelkész, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

Több mint ezer olyan rászoruló tartozik az állam közfoglalkoztatási rendszerébe, akiket valamely református gyülekezet vagy egyházi fenntartású közszolgálati intézmény foglalkoztat. Újra egész éves ciklusokra szerződhet velük a szeretetszolgálat.

A miskolci reformátusok úgy tartják, négyszázhetven éve léptek őseik a reformáció útjára. Gyülekezeti lelkészként sokszor hallottam idős reformátusoktól a jelen keserű kritikájaként is: „Régen még a karzat is roskadozott a legényektől.” Utalva ezzel arra, hogy most bizony üres. Menekülés-e tehát a jelen helyzet gondjai elől, amikor megállunk az emlékezet helyein?

Vannak gyerekek, akik fejlődési rendellenesség miatt születésük óta kis zacskóval a pocakjukon élnek, idősebb korban pedig az emésztőrendszert érintő daganatos és gyulladásos megbetegedés miatt lehet szükség ennek kialakítására. A sztómásokat egyesületi háló fogja össze, amely évek óta szervez tábort felnőtteknek, ifjaknak.

A maroknyi közösség felújította az iskola tetőszerkezetét. Nemcsak együtt álmodtak, hanem megtanultak együtt dolgozni is, a falusi a városival, a régi lelkész az újjal. Így határozták el azt, hogy szeretnék megvalósítani valamit, ami egykor kivitelezhetetlennek tűnt. Az ingatlan állaga nem romlik tovább. A helybeliek közösségi térnek tervezik.

A Biblia egyértelmű utasításokat ad arra nézve, mit tegyünk és mit ne, mi jó és mi rossz. A tízparancsolat, a hegyi beszéd vagy Salamon szavai direkt útmutatások. Ezekkel ellentétesen ne cselekedjünk, és ezekkel ellentétes tettekre Isten Lelke soha nem is indít senkit, ma sem!

A poéta születésének 200. évfordulójára jelent meg „A mi Petőfink – Petrovics Sándor pápai diákköltő versei és írásai” című könyv. A Dunántúli Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei a jubileumot ennek gondozása mellett színvonalas konferenciával és az Acta Papensia ebből szerkesztett különszámával, valamint Pefőfiről szóló tanulmánnyal köszöntötték.

... kérdés és vita, hogy a hagyományt tiszteljük, vagy újítsunk és formáljuk a világot, magunkat valami újra? A tudomány világában is nehezen jutnak érvényre új gondolatok, felfedezések, az akadémikus tudóstársadalom nehezen engedi be az új igazságokat. De ha győz az új felfedezés, attól még a régit nem dobják sutba. Igazítják a legújabb tudományos igazsághoz.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Most az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Szetey Szabolcs írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg jobb értéséhez.

A skót atléta, rögbijátékos és misszionárius száz éve, az 1924-es párizsi olimpiai játékokon beírta magát a sporttörténelembe. Liddell neve egyet jelent az elszántsággal, a feddhetetlenséggel és a mély keresztyén meggyőződéssel. Az 1982-es Tűzszekerek film, Vangelis ikonikus zenei víziójával, újra felelevenítette történetét.

Mivel felekezetenként változnak a gyakran használt szavak, kifejezések, köszönésmódok, nyelvhasználatunkkal elárulhatjuk hovatartozásunkat is – már abból következtetéseket vonhatunk le, hogy valaki a keresztény vagy a keresztyén szót választja. A nyelv árulkodó lehet, de abban is segíthet, hogy magunkhoz közelebb kerüljünk – magyarázza Szilágyi-Kósa Anikó nyelvész.

Mindkét gesztus – a mai, itthoni s a harminc évvel ezelőtti, nagyon távol lezajlott kis esemény – ugyanazt a zsoltárt szólította elő bennem, hálaénekként, a 2024-es év halhatatlan ünnepeltje, Szenci Molnár Albert fordításában: „Hiába keltek fel reggel, / Nagy későn feküdni menvén, / Alig esztek a kenyérben, / Mit kerestek verejtékkel, / Holott kit az Isten szeret, / Annak könnyen ád eleget”.

Az időről kezdtem gondolkodni. Arról, hogy a régi öregeknek elég volt felnézni az égboltra, és elég volt érteni a jószágok jelzéseit, a virágok nyílását, a madarak énekét és röptét. Eszembe jutott Máté evangéliuma, hogy azt a napot és órát senki nem tudja, „ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”.

Böszörményi Ede családjában többen is szolgálták a múlt század belmissziójának nemes ügyét, és felmenői között sok lelkipásztor is volt. Beszélgetőtársam bibliás, áldott természetű bácsikra és nénikre emlékszik vissza. Egyik felmenője harminc éven át volt egy megszűnésre ítélt gyülekezet lelkésze, meg nem szűnő hűséggel.

Nemcsak remek előadónak bizonyult, hanem kiválóan írt. Kiemelkedő rendszerezőképességről tett tanúbizonyságot. Írásait több egyetemen forgatták a későbbi századokban is, 1521-ben pedig ő készítette el – Loci Communes címmel – a reformáció tanainak első összefoglalását, amely lényegét tekintve a lutheri nézetek rendszerezése.

A szerző az embert színes üvegablakhoz és kaleidoszkóphoz hasonlítja: mindkettő értelmét veszti a fény nélkül. Az üvegablakokat egyedire formálják, amint Isten alkotja az embert. A kaleidoszkóp darabkáit fény felé tartva gyönyörű képet kapunk, amint ha párosítjuk az életünket Isten fényével, az eredmény csodálatos lesz.

A XVIII. századi tudós, költő Kalmár György szép kifejezésével „drágakőnél gyönyörűbb” édes anyanyelvünket gyakran keseríti pontatlan, félreérthető fogalmazás, idegenszerűség, stílustalanság. A beszéd, az írás szürkül, gondot okoz a megfelelő szó meglelése. Anyanyelvi kapuőr rovatunkban Arany Lajos óvja-védi közös kincsünket.

Jézus nem akart fent maradni a hegyen. Pedig neki is jó lett volna ott. De nem tehette. És tudod, miért? Mert feladata volt. Olyan feladata, amelyet Istentől kapott. Amely egy csöppet sem volt könnyű. Sőt. Szenvedéssel és halállal járt. Könnyebb lett volna neki is sátrat verni és maradni a hegyen. Azonban tudta, meg kell hoznia az áldozatát, hogy helyreálljon a rend Isten és az ember között.

A debreceni Immánuel Otthon fogyatékkal élő fiataljai a világkarneváli hétre virágba öltöztették az Emlékkert füvészkert felőli kerítésének egy szakaszát.

– A gyermekeim konfirmációi előkészítője miatt elkezdtünk vasárnaponként istentiszteletre járni, csatlakoztam az Alapok nevű kurzushoz, ahol világossá vált, hogy a hit hallásból van, ezért ahhoz, hogy megértsük az Úr szavát, hallgatnunk kell az ő Igéjét és annak magyarázatát, továbbá az is, hogy Isten nem csak egy személy, hanem Szentháromság, és Jézus Krisztus feláldozta önmagát értem, hogy megszabadítson.