„Egy nyelvet beszélünk!”

Előfizetek

A nyelv mindenben benne van: általa gondolkodunk, kommunikálunk, mutatunk és értünk meg valamit a világból. Hitünk szerint Isten is mindenben benne van – abban is, amit elgondolunk, elmondunk, befogadunk a körülöttünk zajló életből. Hol van hát Isten a nyelvünkben, illetve lehet-e, hogy Isten éppen a nyelvünkben nincsen jelen? Erről kérdeztük Szilágyi-Kósa Anikó nyelvészt. A Károli Gáspár Református Egyetem docense különösen fontosnak tartja a teolingvisztika hazai kutatását és elismerését.

„A nyelv hatalma titokzatosan érvényesül. Hiszen mi használjuk a nyelvet, mi alakítjuk, mi tartjuk életben. Ha mi holnaptól elnémulnánk, a nyelv meghalna – és mégis erősebb nálunk. És nem olyan, mint a természet: annak is van hatalma fölöttünk, csakhogy annak a működése tőlünk független. A hurrikán akkor is lecsap, ha nincs ott senki, és a hőség, a fagy tőlünk függetlenül is bekövetkezik. A nyelv azonban mi vagyunk: saját magunk fölött van tehát hatalmunk? Igen” – fejtegeti Nádasdy Ádám nyelvész, író Hordtam az irhámat című könyvében. A nyelv mi vagyunk – állítja a szakember, és felmerül a kérdés: ha fontos nekünk Isten, ő hol, hogyan mutatkozik meg a szóhasználatunkban? A többi között erre a kérdésre keresi a választ a teolingvisztika tudománya.

– A nyelvészet területén ismert fogalom a szociolingvisztika, amely a társadalmilag tagolt nyelvhasználatot kutatja, vagy a pszicholingvisztika, amely az emberi tudat és a nyelv összefüggéseit tanulmányozza.

Szilágyi Kósa Anikó: – Szerintem a teolingvisztika egyik célja, hogy tudatosítsa az emberekben: az európai kultúrát mélyen átszövi a keresztény-keresztyén szóhasználat. Fotó: Gacsályi Sára

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!