... kérdés és vita, hogy a hagyományt tiszteljük, vagy újítsunk és formáljuk a világot, magunkat valami újra? Hitéletben, egyházban, tudományban, társadalomban, kapcsolatokban Isten Igéje, parancsa, akarata örök igazság, de hogyan kell ma közvetíteni és érvényesíteni? A tudomány világában is nehezen jutnak érvényre új gondolatok, felfedezések, az akadémikus tudóstársadalom nehezen engedi be az új igazságokat. De ha győz az új felfedezés, attól még a régit nem dobják sutba. Újrafogalmazzák, igazítják a legújabb tudományos igazsághoz.

A matematikai igazságok ugyanazok a számítógépen, mint a palatáblán. Newton törvényeit tiszteletben kell tartani, bár nem minden jelenség magyarázható meg velük. A zene területén – és minden más művészeti ágban – a hallgatónak a képzés során végig kell tanulnia a történelem minden korszakát és műfaját, meg kell tanulnia barokk vagy romantikus stílusban zenét szerezni, írni, festeni, alkotni, hogy azután eljusson a mai korig. Nem ragadhat le a századokkal korábbi elődök stílusánál, rá kell találnia a korszerű alkotás mai módjára, önmaga művészetére. A régiek tudása után következhet a mai, új tudomány és művészet.

Igényünk van az állandóságra, a biztonságos, ismert valóságra, és igényünk van a változásra, megújító lehetőségre is. Szükségünk van a régire, a megszokottra, arra, ami bevált és biztonságos, de az újdonságra is, a még nem ismert jelenségre, helyzetre, kihívásra. Kell a változatosság, a régi és az új. Kérdés, milyen ritmusban, hogyan váltják egymást. Mert lehet elavult, unalmas a régi, és sokkoló, megbotránkoztató az új.

Ha a hagyomány csapdájába ragadunk, és csak visszafelé nézünk, akkor hasonlóak leszünk a Jézus korabeli írástudókhoz, akik csak a múlttal foglalkoztak, abban látták az üdvösségüket: minden meg van írva, azt kell követni. Jézus újat hozott, és ez válságot, botránkozást is okozott. Lehet-e és tudunk-e egyensúlyba jutni a régi és az új birodalmában? Sokan fölvetik a kérdést újra meg újra: Ószövetség vagy Újszövetség? Kell-e dönteni a kettő között? Nem kellene, mert Jézus maga is sokszor igazodott kora vallási hagyományaihoz. És kell is Jézus mellett dönteni, mert felülmúlta és szétfeszítette azokat. Végül őt magát kellett keresztre feszíteni, mert nem fért bele a régi kereteibe az új, a döntésre kényszerítő erő, az evangélium, a megváltás ténye. Ő mutatja be azt az újat, hogy mi érvényes az ószövetségi üzenetből. „Azért minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a házigazdához, aki újat és ót hoz elő kamrájából” (Mt 13,52).