Priscilla Shirer afroamerikai keresztyén családban nevelkedett. Ő is átélte a fentieket mind tizenéves korában, mind felnőtt nőként, ezért műve legtöbb fejezetét egy-egy személyes történettel indítja. Ezekben humorral szemlélteti, hogyan próbálta belekényszeríteni magát az akkori „elfogadhatóság” kereteibe. Ma boldog feleség, háromgyermekes édesanya és sikeres író. Kedves, játékos stílusával elsősorban kamaszlányoknak igyekszik érthetően elmagyarázni, hogyan lehet nőként önmagunkat elfogadva Isten gyermekeivé válni. Könyvének címe egy bibliai idézet angol fordításából született: „Aki őrá tekint, az ragyogó, arca sosem pirul szégyentől.” (Zsolt 34,6) Isten egyedinek tervezett minket, és bár egyikünk sem tökéletes, mindannyiunkon keresztül képes sugározni az Úr jóságos fénye.

A szerző az embert a színes üvegablakhoz és a kaleidoszkóphoz hasonlítja: mindkettő értelmét veszti a fény nélkül. Az üvegablakokat ugyanúgy precízen készítik és egyedire formálják, mint ahogy Isten alkotja az embert. Egyetlen darab sem véletlenül kerül oda, ahová, és egyetlenegy sem felesleges. A kaleidoszkóp töltelékdarabkái nem feltétlenül drágakövek, de ha a fény felé tartjuk, gyönyörű képet kapunk. Ugyanígy, ha párosítjuk az életünket Isten fényével, az eredmény csodálatosan szép lesz. Az emberi kiteljesedés hasonlata már kissé humorosabb. Priscilla a popcorn kipukkadásához hasonlítja az Isten belülről való munkálkodásának eredményét.

Az Isten ereje éppen úgy hat az emberre, mint a kukoricaszem belsejében lévő kis vízcsepp felmelegedése a héjra: belülről kívülre. Az ember sem képes elérni, hogy a viselkedése Isten fényét tükrözze, ha csupán külső nyomásra próbál változni. Márpedig a külső nyomás nagyon erős, és az érzékeny tinédzserlányokban könnyen túl kedvezőtlen kép alakulhat ki önmagukról. Sokszor egyszerűen azért, mert másmilyennek születtek. Priscilla fiatalkorában az egyenes haj volt a divat, ezért ő ártalmas készítményekkel próbálta megzabolázni a göndör afrofrizuráját, emiatt csaknem megkopaszodott. Önmagát sanyargatta, mert a beilleszkedés fontosabb volt számára, mint az egészsége. Miután erre rájött, félve ugyan, de abbahagyta a kezeléseket, és nemsokára több rokona és ismerőse is követte a példáját. A fiatal fiúk és lányok, mindig hajlamosak rosszként gondolni a felettük álló hatalomra, legyen az a szülő, a tanár, később a munkahelyi vezető. Így előfordulhat, hogy az isteni kijelentést is – „Megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) – rabságként, fenyegetésként értelmezik. Úgy látják, az Isten által megszabott korlátok valami jótól fosztják meg őket. Ráadásul – elsősorban más emberek viselkedése miatt – azt hiszik, Isten folyamatosan keresi a lehetőséget, hogy hibát találjon bennük és örökre elutasítsa őket. De a bűnnel való küzdelem minden ember életének része. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor a Biblia íródott, hangsúlyozza az író.

A szerző Pál apostol szavait idézi a rómaiakhoz írt levélből: tudja, mit kellene tennie, mi a helyes, mégsem teszi, és tudja, mit nem kellene tennie, mégis megteszi. Nincs ember, akivel ne történt volna ez meg, de Isten itt van, hogy segítsen, és itt is marad nekünk. Az Úr csak jót akar nekünk adni, és a legszörnyűbb dolgokat is áldássá tudja formálni. Mindez hozzátartozik az ő életünkön át végzett munkájához, és semmi sem történik véletlenül. Az író már több mint húsz éve szenteli idejét nőket segítő szolgálatának nemzetközi előadásokkal, bibliatanulmányokkal és több tucat könyvvel.

Ez a könyv példa arra, hogy leginkább kedves közvetlenséggel lehet közelebb vinni az embereket Istenhez.

(CLC Magyaroszág https://www.clchungary.com/ 2023)