Számos zsoltár énekli meg Isten hatalmát, királyi uralmát, erejét, nagyságát. A 46. zsoltárban Isten népe tanúbizonyságot tesz teremtő Uráról. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46,2) .

A bevezető mondat, vallástétel után nem akármilyen nyomorúságról olvasunk, hanem a föld megindulásáról, a hegyek tengerbe omlásáról, valamint tajtékzó vizekről, ezek hegyeket megsemmisítő tombolásáról. Az emberiség tapasztalatának és történelmi emlékezetének fájdalmas része, valamint jelenkori fenyegetettségének és félelmeinek egyik jelentős, meghatározó összetevője a természeti erők megsemmisítő, pusztító hatalma. Földrengések, cunamik, tornádók, viharos szelek, de vegyük ide a világjárványokat is a pestistől a koronavírusig. Nincs hatalma az emberiségnek ezek felett. Csak károk, elveszett életek és értékek, megrendülések követik ezeket a jelenségeket.

A bibliai gondolkodás szerint a természeti erők pusztítása a teremtés, a teremtési rend alapjainak megrendülését jelenti. Isten rendet teremtett szava által, minden jó és igen jó lett (vö. 1Móz 1), a világ biztos tartóoszlopokon áll. A végidők jele, amikor ezek megindulnak. Jézus is ekként fogalmazott: „az egek tartóoszlopai megrendülnek.” (Mt 24,29) Azonban ezek között a körülmények között is a Teremtőre figyeljünk: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.” (Zsolt 46,11) Luther e zsoltár alapján írta hitvallását, amely a reformáció himnuszává lett. A XVI. században, néhány évtizeddel a keletkezés után magyarul is megjelent a dallam és a szöveg, azóta hitvallásként énekeljük, új énekeskönyvünkben két verzióban is (RÉ21 161; 591). „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsolt 46,12)