... kell megbocsátanod annak, aki vétkezik ellened (Mt 18,22). Ki tudja, ki meri számlálni, hányszor tudott bocsánatot adni ugyanannak az embernek? Mert keresztyén életünk folyamán akár el is juthatunk ilyen magas számhoz. Bár nem sértenek, bántanak meg naponta, de ha mindennap meg tudunk bocsátani, akkor egy év és bő négy hónap alatt elérhetjük ezt a határt – hogy másnap már nem kell megbocsátani. Értelmetlen kísérlet. Ám számoljuk, de az azt is jelenti, hogy számon tartjuk saját „jóságunkat”. A lényeg azonban az, hogy itt ugyanannak a személynek kell a bocsánatot adni hetvenszer hétszer. Képtelenség, mégis megtörténik velünk. Mert szeretünk. Mert kapcsolatban akarunk maradni. Jézus számtana nem azt jelenti, hogy töröld el a másik vétkeit. Azt ő végzi el. Elvégeztetett. Csak azt jelenti, hogy engedd el a vétkeit. Magunktól nem megy. Péter számtana szerint hétszer talán menne. Belátásból, emberségből. Mert jók akarunk lenni, néha eddig el tudunk menni. De tovább semmiképpen. Ott betelik a pohár és vége.

Négyszázkilencvenszer. Hetvenszer hétszer – a teljesség számának a sokszorosával nem tudunk mit kezdeni. Megijeszt. Csak abból a krisztusi élményből lehetünk képesek rá, amelyet tőle kaptunk és eltanuljuk. De nem úgy, mint elméleti hit- és tantételt, leckét, hanem átélésből, Lélek szerint. Belső ösztönzésből. Mert érezzük, hogy akkor áll helyre a rend a világban. Nem sunyi félelemből, nem manipulációból, nem is gyönge önértékelésből. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem is fájt az ütés, a pofon. Nem mondja Jézus, hogy ne érezz haragot, meg se rebbenj, azonnal borulj a támadód, bántalmazód nyakába. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy igazolom a vétket.

„Pio atya szerint megbocsátani valakinek nem jelenti azt, hogy elfogadod a viselkedését. Nem jelenti azt sem, hogy elfelejted, hogyan bántott meg, és azt sem, hogy engeded, hogy ismét fájdalmat okozzon neked.

A megbocsátás azt jelenti, hogy békét kötsz azzal, ami történt. Azt jelenti, hogy felismered a sebedet, megengeded magadnak, hogy fájdalmat érezz, és megérted, hogy erre a fájdalomra már nincs szükséged. Azt jelenti, hogy elengeded a fájdalmat és a neheztelést, hogy meg tudj gyógyulni és továbblépni. A megbocsátás ajándék saját magadnak. Megszabadít a múlttól, és lehetővé teszi, hogy a jelenben élj. Amikor megbocsátasz magadnak és másoknak, valóban szabad vagy. A megbocsátás azt jelenti, hogy elengedsz egy foglyot, és rájössz, hogy az a fogoly te voltál” (Pio atya breviáriuma, Szent Gellért Kiadó, 2017).

(folytatjuk)