Az igazsághoz ragaszkodva, szeretetben
Tehetséggondozó munkájáért az elmúlt évben Bonis bona – A nemzet tehetségeiért díjban részesült Uherkovich Zoltán, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona tanára. A biológia és a földrajz iránt érdeklődő diákok számára meghatározó oktató tanítványai számos színvonalas versenyen szerepeltek. Jó kapcsolatot ápol tanulóival és kollégáival egyaránt. Igyekszik humorral oldani a tanórai monotonitást, hitét magától értetődő őszinteséggel és alázattal éli meg.

Miért a pedagóguspályát választotta?
Nem tervezte, hogy biológusként, kutatóként helyezkedik el? Már a gimnázium elején ebben a szakmában gondolkodtam, szerettem magyarázni, gyakran segítettem az osztálytársaimnak a tanulásban… A felmenőim között is vannak tanárok.
Volt kész elképzelése arról, milyen a jó tanár?
Nem, de a gimnáziumi éveimben több nagyszerű oktatótól volt szerencsém tanulni. Felsőoktatási tanulmányaimat Szegeden, korábbi nevén a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán kezdtem, azután jöttem át a Kossuth Lajos Tudományegyetemre (ma Debreceni Egyetem). Végzősként abban a református gimnáziumban dolgoztam óraadóként, ahol korábban magam is tanultam. Ezután a Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnáziumba kerültem egy évre. Ott is szerettem tanítani, lelkes és nagy tudású kollégákkal, motiváló légkörben. Ezután tértem vissza a refibe, olyan tanártársak közé, akiknek egykor a diákja voltam, és többükre igazán felnéztem. Hogy a jelenből is említsek nevet, nagyon tisztelem Tófalusi Péternek, a Dóczy-gimnázium fizikatanárának munkásságát, árad belőle a pedagóguslélek. Most a biológiát oktatja nagyobb óraszámban, első versenyzői még földrajzból értek el kimagasló eredményeket.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!