... körökben, gyülekezeteinkben is sok széttört családi élet hever romokban azért, mert a tagok nem tudnak megbocsátani egymásnak. Tudják, hogy kellene, de nem megy. Idegeneknek könnyebben megbocsátunk, mint azoknak, akik közel állnak hozzánk. Mert éppen azok tudnak igazán megbántani, akiket szeretünk, és akikről feltételezhető, hogy szeretnek minket: a szüleink, a házastársunk, a gyermekünk, a barátunk. Éppen tőlük fáj, ha megcsalnak, ha azt érezzük, hogy elutasítanak, erőszakosan bánnak velünk, vagy kihasználnak, manipulálnak minket. Annyira elmérgesedhet a helyzet, hogy már nem tudunk harag és indulat nélkül beszélni.

Hogyan tartható így fenn egy kapcsolat? Egyszerűbb, ha kerülik egymást, hogy ne kelljen kimondani a bennük égő keserűséget, mert már nem lehet tisztázni, mi is történt. Nem tudnak, egy idő után nem is akarnak békülni. Mindeközben ezek a családok, emberek békésen járnak templomba, lehetőleg mindenki máshová, sőt szolgálatokat is vállalnak buzgón, ki-ki a maga helyén. De haragszanak, meg vannak sértődve. A sebek nem gyógyulnak, és még nagyobb családi eseményre, esküvőre vagy temetésre sem hívják meg egymást. Vagy ha mégis összejönnek kényszerűen, a látszat kedvéért, éppen csak köszönnek egymásnak.

Tudjuk, ismerjük az Igét, de nem tudjuk megtenni, legyőzni magunkat. Milyen példát adunk ezzel a családban, a világban? Egyszerűbb, ha ráfogható a másik félre, hogy ő nem akar békülni, mi megpróbáltunk mindent. Az a minden a legtöbbször a saját igazunk bizonygatása, ami nem segít, mivel a másik is meg van győződve arról, hogy neki van igaza. Ha elindulnánk újra, nem hetedszer, de századszor, ezredszer is egymás felé, gyógyító folyamatban lehetne részünk, amellyel Isten ajándékoz meg, ha félre tudjuk tenni a sértettséget. Ha akarjuk a kapcsolat megtisztulását. Ha rádöbbenünk arra, hogy fontosabb a kapcsolatunk, mint a sebeink, tisztázódhatna sok félreértés, és oldódhatna a megbántottság, sokszor a felmenőktől örökölt sebzett múlt. Ki adott és ki kapott több sebet? Utólag már nehéz is felgöngyölíteni.

Egy kapcsolat akkor lehet egészséges, ha megszabadul a keserűségtől, ha tudunk úgy megbocsátani, amilyen bocsánatot mi is szeretnénk kapni. Amilyet Jézustól kapunk. Az előzőkben idézett Pio atya írásában vegyük közelebbről szemügyre ezeket: „A megbocsátás nem jelenti azt, hogy elfogadod a viselkedését. Nem jelenti azt sem, hogy elfelejted, hogyan bántott meg, és azt sem jelenti, hogy engeded, hogy ismét fájdalmat okozzon neked”. Na, ezt hogyan lehet elérni?

(folytatjuk)