Hogyan került palást a vállára?

Lelkészcsaládból származom, a lelkészi pálya nálunk családi hagyomány. Apai nagymamám, Nemes Irén felmenői között egészen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem koráig minden generációban legalább egy családtag a protestáns lelkipásztori hivatást választotta. Azonban személyes isteni elhívás nélkül bizonyára nem léptem volna erre az útra, tekintve, hogy közgazdászdiplomám is van.

Milyen lépések vezették a Füredi úti gyülekezetig?

A segédlelkészi évemet Hajdúhadházon töltöttem. 2008 novemberében feleségemmel az Újlétai Református Egyházközségbe kerültünk. Kilenc évig szolgáltunk e szeretetteljes, Debrecentől harminc kilométerre fekvő kis közösségben, 2017 augusztusától vagyunk a Füredi úti gyülekezetben.

Új szolgálati helyén tudta-e hasznosítani a vidéken szerzett tapasztalatait?

Amit Újlétán megtanultam a gyülekezetépítésről, a különféle programok szervezéséről és lebonyolításáról, illetve az adminisztrációs munkáról, azt kamatoztatni tudtam az új helyen is. Újlétán jelentős feladat volt a templom teljes körű renoválása a tető újjáépítésével – az első években a Füredi útit is fel kellett újítani.

Nagy váltás volt a vidéki élet csöndességéből a városi pörgésbe kerülni?

A falubeliek ismerik egymást, így könnyebb kapcsolatokat építeni közöttük. A mi gyülekezetünk viszont Debrecen egyik olyan városrészében található, ahol az emberek többsége panellakásokban él, néhány centiméteres betonfal választja el őket egymástól, de sokszor még a szomszédokat sem ismerik. A közösség épülését segítendő eleinte szórólapozással, később Facebook-hirdetésekkel próbálkoztunk. Tapasztalataink szerint a növekedést leginkább az segítette, ha a gyülekezetünkhöz tartozók személyesen elhívták ismerőseiket. A Szentlélek titokzatosan működik, így azis előfordul, hogy érdeklődők váratlanul felkeresik a hozzájuk legközelebb lévő templomot – jelen esetben a miénket –, és megmaradnak a közösségben. A hagyományos református templomok között a Füredi úti egyedinek mondható.

Miben rejlik az épület különlegessége?

Gyülekezetalapító elődöm, Sági Endre kezdte építeni a közösséget 2006-ban. Azelőtt e falak között más felekezet tagjai találkoztak – az Új Apostoli Egyház építtette 1994-ben. Egy szűk évtized múlva árulni kezdték, így került a Tiszántúli Református Egyházkerület birtokába. A paneldzsungelben eltörpül, különlegessége miatt mégis szembetűnő ez a kétszáz ülőhelyes, impozáns templom.

Országosan a legtöbb gyülekezet látogatottsága csökken. A Füredi útiban ennek az ellenkezője igaz. Van-e valami titok?

A templomunknak kitűnő az elhelyezkedése, villamossal könnyen megközelíthető, és rengeteg ember él körülöttünk. De elsősorban az nélkülözhetetlen, hogy legyenek olyan testvérek, akik imáikban Isten előtt hordozzák gyülekezetünk ügyét.

Melyek voltak a főbb változások az eddigi szolgálati ideje alatt?

Közösségünk számos odaszánt életű, fiatal családdal, szolgáló testvérrel gyarapodott az évek folyamán. A külső változások közül kiemelendő az említett templomfelújításon kívül, hogy egyházkerületünk és Zsinatunk segítsége révén egy éve a templomunk mellett álló Jost-ház lett gyülekezetünk parókiája. Szomszédságában – pályázat segítségével – új bölcsőde épül. Januárban pedig misszióiból anyaegyházközséggé váltunk. Debrecen húsz református egyházközségnek ad otthont, így a városban az emberek szinte válogathatnak a gyülekezetek között aszerint, ki hová valónak érzi magát.

Milyen az arculata a Füredi útinak?

Arra törekszünk, hogy ne csak a templomunk galamb formájából – amely a békesség mellett a Szentlélek szimbóluma –, hanem az egész gyülekezetből is családiasság sugározzon. Ha ide valaki betér, érezze otthon magát, kapcsolatok szövődhessenek. A legfontosabb azonban, hogy a Szentlélek által megszülessen és egyre erősebbé váljon az a kapocs, amely minket a mennyei Atyával és az Úr Jézussal összeköt.