Jánosi György: Az új kenyér

A földi élet minden mozzanata a kenyérből indul ki és a kenyérhez tér vissza. Annyira uralja az egész világot, hogy kenyér nélkül nem tudunk életet elképzelni, s a gazdasági háborúk különféle faja, nemzetek és egyének bukása, sikere, borzalmas vérfürdők, szelíd álmodozások oka a kenyérben van.

Mit mond Jézus? „Nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből és jóllaktatok. Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.” Kenyér és élet elválaszthatatlan, és épp ebben van a vergődő világ nagy boldogtalanságának magyarázata, mert lelki világát is a kenyér zsarnok uralma alá helyezi és egy morzsáért minden más értéket hajlandó feláldozni. […]

A kenyér annyit ér, amennyire Isten a testi életet becsüli; nem több, mint puszta eszköz, mely a szervezetet felépíti, tehát az Isten országán kívül eső, vallási szempontból holt tárgy, mely kegyszerré is csak akkor lehet, amikor Isten szemléltetni akarja vele és benne az Úr áldozatát. […] Nem volt még kor, amely annyira ziláltan találta volna a reformátusságot, mint a mai.

Hamis jelszavak áramlatában, határozott cél nélkül, szinte játékszerévé vált a fekete nemzetköziség forgószelének. Lelki veszteségeinket semmiféle anyagi többtermeléssel nem pótolhatjuk. A kenyér mindaddig nem lehet áldás, amíg meg nem szenteli az Úr Jézus által megváltott lélek tápláléka: a hit. […] Vissza Jézushoz. Ezt mondja nekünk az új kenyér. Vissza ahhoz, akinek isteni aratása keresi a lelki élet drága gyümölcsét, keresi a mennyei öröm alkalmait. Hívja és várja az ő népét, hogy ahol legtöbb a gond, a szegénység, oda keresztjét, ahol legtöbb a kenyér és a földi megelégedés, oda egész életét helyezze a lélek váltságául, az élet igazi táplálékául. Amint ő mondta: „Nem csak kenyérrel él az ember.”