Miért létjogosult az olyan ünnep, amelynek apropója templomharangok századik születésnapja?

A harangok kiemelkedő szakrális tárgyak, sokrétű szerepet töltenek be az emberek életében. A keresztyén hitélet mindennapjait közel másfél évezrede meghatározzák a jelenlétükkel. A legfontosabb funkciójuk az istentiszteletre hívás. A hétköznapi életben a harang meghatározott időszak elmúltát vagy kezdetét jelzi, míg ha félreverik, az veszély – tűzvész, vihar vagy árvíz – közeledtéről tájékoztat. A gyász hírének közlésére a templomtornyokban, illetve a temetőkben felállított építményeken elhelyezett harangokat használják. Hálaadásra ad okot, ha egy ilyen egyedi mű százéves, mert ez népünk, vallási közösségeink megmaradására is emlékeztet, és arra, hogy a történelmünk is a magyarság hitét nemzedékről nemzedékre ébresztő Isten kezében van.

Mondana példát a harangok, illetve egy gyülekezet, egy nép történetének az összefonódására?

Bajkó Ferenc tájépítész, harangkutató barátommal elsőként Cegléden szerveztük a nagytemplomi százéves harangok ünnepét, amely szeptember 15-én, vasárnap négy órakor lesz.

Ezek az alföldi reformátusság értékteremtő, értékmegőrző képességének kiemelkedő példái. Az egyházközség tagjai óriási anyagi nehézségek között is összefogtak, hogy az első világégés idején hadi célokra elvitt értéküket, a harangcsoportot pótolni tudják. Trianon után négy évvel egyszerre hármat is tudtak öntetni! Így ezek a tárgyak az első világháború utáni talpra állásunk jelképei is.

Ki készítette ezeket?

Szlezák László öntötte mind a hármat, köztük a Dunamelléki Református Egyházkerület legnagyobb, 3128 kilogramm tömegű nagyharangját a szóban forgó ceglédi nagytemplom részére. Országos viszonylatban is igaz, hogy ennél nagyobb református harangot magyar mester nem készített. Hiszen a legeslegnagyobb református harangunk, a debreceni nagytemplomé bécsújhelyi osztrák mester keze munkája.

Ha már időutazás: melyik a legrégebbi megmaradt magyar harang, akár leletként, és honnan tudjuk a korát?

Jó a kérdés, mert a középkori Magyarország harangjain a XIV. századig nem szerepelnek feliratok vagy ábrák. A feliratot nem tartalmazó harangok korára a formájukból tudunk következtetni. A legkorábbi Csolnok község határából került elő, és az esztergomi Balassa Múzeumban található. 1966-ban szántották ki a földből: méhkas alakú, a XI. században önthették. A XII. században úgynevezett cukorsüveg alakúak készültek, ilyen az 1870-es években Keresetpusztán, szintén a földben talált darab. Az Anjou-kori Magyarország harangjait viszont már ellátták felirattal, így e kortól történeti forrásként is vizsgálhatók.

Mikorra tervezik az újabb hasonló ünnepet?

A 100 éves harangok programsorozat második alkalma a Pápai Református Egyházmegyéhez tartozó Szerecsenyi Református Egyházközségben lesz októberben. Ezt kifejezetten az ottani lelkésznő kezdeményezte. A hálaadó istentisztelet egyik célja, hogy a kis lélekszámú település teljes közössége – olyanok is, akik nem tartoznak a gyülekezethez – büszke legyen a falu értékeire. Hiszen a harang hangját olyan emberek is meghallják, akik az adott felekezet templomában akár nem is jártak még…