MÉLTÓK ÉS MÉLTATLANOK

A különféle emberi kultúrák mindig is egyetértettek abban, hogy az emberi élet értékes. Azonban szüntelen vita van köztük, hogy ez az értékesség kire vonatkozik és kire nem. Ezért találunk a történelem kezdeteitől máig olyan világnézeteket, amelyek értékbeli különbséget tesznek egészséges és beteg emberek (például görög–római világ), a társadalom felsőbb és alsóbb rétegeihez tartozók (például hindu kasztrendszerek), erősek és gyengék (például evolúciós szemlélet), vallási elköteleződés (például iszlám világ), genetikai állapot (például árja fajelmélet), bőrszín (például szegregációs mozgalmak), biológiai nemek (például patriarchális és matriarchális társadalmak) vagy társadalmi nemek (például LMBTQ+ mozgalmak) mentén. Minden kultúra kialakítja azt a kedvezményezetti kört, amelynek a legtöbb előnyt (emberi jogokat) nyújtja. Ezek továbbra sem egyesítik az emberiséget.

Korszakalkotó próbálkozás volt a megosztottságon való felülemelkedésre az Emberi Jogok egyetemes nyilatkozatának elfogadása. A dokumentum hangsúlyozza az általános emberi méltóságot, amelyből az élethez, a szabadsághoz, a munkához, az oktatáshoz és az igazsághoz való jog ered. Miközben az általános emberi méltóság az emberi történelem egyik legforradalmibb gondolata, annak kibontása továbbra is részekre osztja az emberiséget. A szabadságjogok kiterjesztésénél például ott találjuk az abortuszhoz és az eutanáziához való jogot, amely egyértelműen összeütközés a magzatok élethez való jogával.

Miközben egyre többet beszélünk az emberi jogokról, a mindennapokban továbbra is látunk méltókat és méltatlanokat. Nem lenne egyszerűbb megbékélni azzal, hogy mégsem tekintjük minden ember életét értékesnek? Hogy nem létezik abszolút, mindenkire érvényes emberi jog, hanem csak relatív méltóság? Ha azonban ragaszkodunk az általános emberi méltósághoz, akkor abból az emberen kívüli, abszolút isteni lényeg következik. Éppen az, amit a Bibliában találunk.

AZ ÁLTALÁNOS EMBERI MÉLTÓSÁG

Amikor Jézus összefoglalja „programját” a hegyi beszédben, először megerősíti, hogy az életben az Istentől jövő mózesi törvényt fogadja el normának, abszolút tekintélynek a jó és a rossz megkülönböztetésében (Mt 5,17). Ezután rögtön az emberi élet általános méltóságát hangsúlyozza (Mt 5,22). Ennek megértéséhez vissza kell mennünk az ember történetének kezdetéhez (1Móz 1,26–27). A Biblia első állítása az emberről, hogy Isten teremtménye, akit Isten egyedülálló módon a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Az ember istenképű. Ez a kifejezés az általános emberi méltóság alapja a Bibliában. De mit jelent pontosan? A biológiai kutatások eredményei szerint az emberi testünk alkotóelemei hasonlóak sok más élőlényéhez. Ezért az általános méltóságot nem alapozhatjuk a testünkre. Amennyiben a racionalitásunkra kívánjuk alapozni méltóságunkat, mit kezdünk azokkal, akik ebben korlátozva vannak betegség, baleset vagy bármi más miatt? Ha nem alakul ki a racionalitás, vagy eltűnik, akkor nincs többé méltóság? Ha a méltóságunk magából az emberből vezethető le, akkor akik jobb képességűek, nagyobb méltóságúak? Ezzel az istenképűség a különbségeket erősítené meg.