Gyümölcslevet somogyi ökogyülekezettől!
A teremtés hete alkalmából látogattunk el a felvirágzó szóládi gyülekezet háza tájára. A helyi reformátusság nemcsak óvodát tart fenn, de gyümölcsültetvényt is gondoz, feldolgozóüzemet is működtet, valamint igyekszik minél valóságosabban önfenntartóvá válni.

A Balaton déli partjának közepe alatt hamar dombsággá válik a síkság. Külső-Somogy „csaknem hegyei” között, egyedül a tó déli partja felé nyitott völgyben fekszik Szólád kistelepülés. A környező tölgyerdők még alig pirulnak. A szőlőhegyen dörren olykor a seregélyeket riasztó gázágyú: a termés még nincs mindenütt betakarítva. A teremtés hete (szeptember 29. – október 6.) közeledtével a természet talán a legszebb arcát mutatja. De a Biblia szerinti eredeti bűnesetet követő részleges átok alá vetettség is érződik. A szóládi határban is fekete burokkal potyognak a diók: a több éve hazánkban is megtelepedett fúrólégy idén is „megfúrta” a diószüretelők örömét. Az egyik szőlőültetvény kapubejáratán növényegészségügyi zárlat hirdetménye: a petéivel a leveleken úgynevezett aranyszínű sárgaságot okozó amerikai kabóca miatt a fertőzött tőkéket ki kell vágni, és el kell égetni…
ÉLET A PARASZTI EXODUS UTÁN
Az egykor református többségű falu látványosságai közé tartozik a hatszázas lélekszámhoz képest nagynak tűnő, eklektikus stílusú templom, no meg a löszfalba vájt, apró ajtajú borospincék. (Europa Nostra díjas ma már ez a pincesor!) De emlékezetes nekünk az a házfal is, a települést átszelő autóút mellett, amelyre csupa régi szerszám, használati tárgy van függesztve, agyagcsuproktól a kettős fajáromig. Utal ez arra is, hogy Szóládon egykor igazi paraszti univerzum volt.
A zömmel református birtokos parasztságot azonban itt is megtörte a kommunista kollektivizálás az ötvenes-hatvanas években, amire sok család válasza az lett, hogy ha közvetve is, de Szóládon felszámolták magukat: a gyerekeket taníttatták, illetve elköltöztek közvetlen Balaton-parti – az 1960-as évektől az éledező turizmus folytán jobb megélhetéssel kecsegtető – településekre vagy a legfeljebb hatvan-hetven kilométerre lévő megyeszékekre: Kaposvár, Veszprém, Székesfehérvár… Így esett, hogy míg a XIX–XX. század fordulóján csaknem ezerháromszáz lakosa volt ennek a külső-somogyi falunak, addig a mai lélekszám – az utóbbi évtizedekben idetelepülők ellenére is – csak kínkeservesen tudott hatszáz fölé emelkedni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!