Ingyen ebéd nincs – megtanultuk a leckét, mindennek ára van, mindenért fizetni kell. Nem adják ingyen az életet, a halált, a kenyeret, a tudást, az élet bármely szegmense pénzbe kerül. Sajnos ez a tudás begyűrűzik a szellemi világunkba is: sokan úgy gondolják, hogy a szeretet sincs ingyen. Az emberi kapcsolatainkat könnyen megfertőzi az anyagias szemlélet, barátságok, szerelmek, házasságok épültek és épülnek olykor még ma is anyagi megfontolásokra vagy a hasznosság elvére.

A lélektan megállapítása szerint létezik feltételes és feltétlen szeretet. Az első így hangzik: szeretlek, ha jó leszel... A második pedig: szeretlek, mert... Azaz: szeretlek, ha jó leszel, ha mindig a kedvemre teszel, ha nem hibázol vagy vétkezel – vagy szeretlek, mert vagy, mert az enyém vagy, mert olyan vagy, amilyen. Nehéz feltétel nélkül szeretni, leginkább az anyák képesek erre, de mindenkinek törekednie kellene rá. Akit gyermekként elfogadtak és ingyen szerettek, akár jó bizonyítványt hozott haza, akár rosszat, az már előre megízlelhette a kegyelmet. Ez azonban sokak számára teljesen ismeretlen. Nem találkoztak még Jézussal, aki pedig maga volt a két lábon járó kegyelem.

Zelk Zoltán így ír erről: „Sohase lép gyíkra, csigára, soha egy föltámadt fűszálra a földön járó Isten lába, de vétkeinket eltapossa, mert vétkeinket megbocsájtja.” Mindennek a forrása Isten végtelenül türelmes és irgalmas szeretete, amely emberi ésszel fölfoghatatlan – és igazságtalan. Isten országának alkotmánya a kegyelemre épül, amely megfizethetetlen, ezért nem is lehet fizetni érte. Sokan mégis úgy gondolják, hogy ki kell érdemelni, meg kell szolgálni, mert mindennek ára van, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.

A hívők nagy kísértése, miként a farizeusoké is, hogy érdemeik elismerésének tekintik a megbocsátást, hitük és cselekedeteik jól megérdemelt gyümölcsének. Minden kegyelem, az is, hogy megszülettünk, élünk és meghalunk, „mert benne élünk, mozgunk és vagyunk”. Mondhatjuk így is: kegyelemkenyéren élünk. A manna is az volt a sivatagban, a mindennapi kenyeret is ajándékba kapjuk, miként az úrvacsorait is, amely egy falatnyi irgalom, maga a csoda, hogy Krisztusban az Isten föláldozta értünk önmagát.

A kegyelem az Isten identitásának elidegeníthetetlen része, legvalóságosabb eleme, nem más, mint a végtelen isteni türelemnek, jóságnak és szeretetnek a szinonimája. Miért fontos mindez számunkra? Mert így megszabadulhatunk a félelmeinktől, a görcseinktől, a megfelelési kényszerünktől, hiszen végre valaki – nem is akárki – elfogad minket úgy, amint vagyunk. A bűnbocsánat azért ilyen megfizethetetlenül drága, mert Isten a neki legdrágábbat adta érte, a fiát, Jézus Krisztust. Ő csak ingyen lehet a tied, az enyém vagy bárki másé ezen a világon.