Monori Kovács Ferenc: Közeledés a lényeghez

(Református Figyelő, IV. évf., 30. szám, 1931. július 25.)

A legutóbbi lelkészválasztások egyikén – miként a hír hozza – a papot kereső gyülekezet presbitériuma új ötlettel indult el útjára. Úgy vélték a kereső presbiterek, hogy az illető pályázónak az alakján, hangerősségén, hajszínén és egyéb, esetleg nagyon fontos egyéni sajátságán kívül mégis csak lényeges, hogy – az, amit mond, saját lelkének mélyéből jön-e, és ha onnan jön, mi annak a Lélek szerint való értéke. Ez az elgondolás vezette azután arra a határozatra az atyafiakat, hogy a pályázóhoz egy nappal a prédikációja előtt, amelyet meg akartak hallgatni, eljuttatták ama kérésüket, hogy a jelölt erről és erről a textusról szíveskedjék prédikálni. Mondani sem kell, hogy minden pályázónak, akit meghallgattak, ugyanazt a textust adták fel, és így az összes meghallgatott jelöltek mind ugyanarról a bibliai részről beszéltek. A presbiterek azután elvitték a hírét haza, a gyülekezetnek, hogy a kért bibliai részről melyik jelölt beszélt a leghelyesebben. Azt a pályázót a választáson győzelemre segítették. […]

Egyik igehirdetőnk, aki szerény véleményem szerint a legjobbak között is a legelső helyen van, közismert tény szerint mindig csak meditálva készül – a másik legkiválóbb igehirdetőnk szórul szóra leírja beszédjét; e kérdés felől tehát homiletikai alapon is lehet soká vitatkozni. Engem csak a lényeghez való közeledés érdekel a kérdésben. Végre egy eset, amikor világosan látszik az az igyekezet, hogy a presbiterek jövendő pásztorukban lelket is keresnek.

Az emberekben ébredezik a vágyódás Isten Igéje után, és itt-ott már úgy vélik, van oly nagy fontosságú az a kérdés: hiszi-e a papunk azt, amit mond, lelkéből jön-e a prédikáció – mint annyi más kérdés: van-e bajusza, nős-e, feleségének nincs-e bubifrizurája. Hiszen ezek a részletkérdések is fontosak lehetnek, de a legfontosabb mégis csak az: pásztornak való-e az, akit megválasztunk?