... tanított Jézus mind a szavaival, mind a magatartásával. Tanítványai között azonban voltak, akik fegyverrel akarták kivívni a függetlenséget, és remélték, hogy Jézus az a harcias Messiás, aki visszahozza Izráel régi dicsőségét. Bár szamár hátán vonult Jeruzsálembe, de talán éppen azon a húsvéti ünnepen fog zászlót bontani a harcra. (Talán Júdás is erre számított?) De Jézus másként Szabadító. Önmaga áldozata árán hozta a szabadítást. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot” (Mt 10,34). Ebben a meghökkentő kijelentésében Jézus a családi kapcsolatok meghasonlását jelzi, ami az ő követéséből adódó halálos feszültségekből adódik majd. A nemzetek közötti háborúkról azonban nem mondható, hogy hitetlenek harca, akik ha megtérnek, megbékülnek.

A keresztyén országok épp úgy harcolnak egymás ellen, mint a más vallásúak. Gyakran Isten nevében, a testvérnépek között folynak hatalmi versengések, harcok. Tüzet hozott, de nem a háború tüzét, hanem a megtisztulásét. Megtisztította a templomot, felindult a farizeusok képmutató magatartása ellen. Szelíd volt, mégis határozott. Fellépett, jajt kiáltva népe vezetőivel szemben, álnok vallásosságuk ellen. A názáreti Jézus egészen népe fia volt. Szerette Izráelt, nem fordított hátat nekik akkor sem, amikor látta, hogy más nemzetek, a pogányok között van, aki nagyobb hittel fordul hozzá, mint saját népe kultuszt örökölő, gyakorló tagjai (Mt 15,28).

Pacifista volt Jézus vagy harcos Messiás? Átment Samárián, ami felért egy forradalmi lázadással a zsidók szemében, akik inkább kerülő úton jártak, mint népük ellenségének területére tették volna a lábukat. Nem osztozott népe hagyományos gyűlölködésében, mert neki találkoznia kellett egy asszonnyal ott, a Jákób kútjánál (Jn 4,1–26). Jézust nem lehet besorolni, címkézni, valamilyen izmusba, pártba bezárni, kisajátítani. Jézus egészen Isten Fia. Nem ütött vissza, de az erőszakos hatalom előtt nem hallgatott az igazságról. A keresztyénség nem lehet uniformisba öltözött, globális massza, nem kell az identitásunkat feladni! Hisszük, hogy a mi nemzetünk és a mi felekezetünk teszi széppé és teljessé a Krisztus követőinek nagy egészét.

Becsüljük meg nemzeti történelmünket, kultúránkat, nyelvünket, úgy legyünk keresztyének a népek közösségében!

„Különbek vagyunk? Egyáltalán nem! Hiszen előbb már bebizonyítottuk, hogy zsidók is, görögök is mind bűn alatt vannak...” (Róm 3,9). „Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a népeké is? Bizony, a népeké is...” (29).