Feltárulnak az elnyomott lélekrészek
Akárcsak a művészek, a lelkészek is a lélek hangszerén játszanak, közöttük pedig talán több is a hasonlóság, mint azt elsőre gondolnánk. Sorozatunkban lelkipásztorainkat kérdezzük művészeti élményeikről, szokásaikról, tevékenységeikről, számukra kedves alkotókról, általában a művészetekhez való viszonyukról. Kun Ágnes Anna portréja.
Kun Ágnes Anna immár tizenötödik éve bekebelezett lelkész Maglódon. Szolgálatai mellett aktív operaénekes, mezzoszoprán, a Magyar Állami Operaház magánénekese. Művészetterápiás csoportokat vezet, a művészvilágra missziós területként tekint. Megpróbáltatásokkal teli életútján a hit és a művészet kéz a kézben vezeti végig.

– A családunkban majdnem mindenki muzsikált. Ha házibuli, születésnap, névnap vagy bármilyen egyéb ünnepség adódott, nyomban előkerültek a hangszerek, a tízes és a hetvenes évek közötti slágerzenék nagy része felcsendült nálunk. Eisemann Mihály, Zerkovitz, Ábrahám Pál. Könnyűzene, de komoly melódiákkal, összhangzattani fűzésekkel a dallamok alatt. Ezek a dalok és örömzenélések fontos művészeti emlékeim, amelyek aztán összekapcsoltak a színházzal is. Utóbbi a gyerekkoromtól éltető erő számomra. Szerencsés voltam, még élőben láthattam Psota Irént, Tolnay Klárit, Benkő Gyulát, Sinkovits Imrét játszani. A nagy példakép Psota Irén volt, a színház érinthetetlen szentje, egyben ördöge, kamaszkoromban az ő poszterei díszítették a szobám falát. Akkoriban javában színész vagy lelkész szerettem volna lenni.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!